2.évad-13.rész

Niall szemszöge:

-Na jó mi a fene folyik itt Niall?-húzta be idegesen a sötétítőt Greg. Szemmel láthatóan nem érintette túl jól a tény, miszerint az utóbbi két napban ellepett minket a média egy lehetetlen újságcikk miatt.

-Milliomodszor mondtam már. Idióták. Mind és nem tudom őket lerázni.-néztem mereven magam elé. Greg csak biccentett egyet és motyogott valamit, amit nem értettem.
-Niall bepakoltál már?-jelent meg a nappaliban anya és fürkésző tekintetét éreztem magamon.
-Igen.-sóhajtottam.-A bőrönd fent van a szobámban, a srácokkal pedig egy óra múlva találkozom.-válaszoltam, mire ő bólintott és eltűnt a konyha ajtóban. Újabb kopogás, majd csengetés hallatszott. Az elmúlt három napban csak ez volt, szóval szép lassan kezdtük megszokni.. Legalábbis én, a család többi tagja pedig.. hát.. mint Greg. Igazából sajnálom őket, és ez a legzavaróbb az egészben, hogy ami miatt kirobbant az egész média botrány.. még csak fikarcnyi igazság alapja sincs.
Gemma.. Nem gondoltam volna, bár mondjuk ezt alátámasztja az a reakció is amit kiváltott belőlem, mikor Liam felhívott ezzel. Igen, ezt tanúsítja a betört mobil képernyőm.
-És meddig is lesztek ott a..-jelent meg újból anya és a kérdése közepén gondolkodni kezdett.
-A hotelban? Nem tudom.-legyintettem. Na ja.. Baromság az egész.. Paul és a többi 'nagyfőnöknek érzem magam ezért dróton rángatom a bábuimat' hapsi fél. Fél, hogy ez a kis bökkenő újabb vitát szít közöttünk és ezt megelőzendő, wellnessezni küldenek minket. Együtt. Részemről a helyzet változatlan. Akiről nem kell egyszerűen nem veszek tudomást, ez ennyire egyszerű. Nem volt szükség erre az incidensre ahhoz, hogy a bandán belül probléma legyen. Eddig is volt és már hónapok óta tart csak igyekszünk egymás között lerendezni és csak épp akkora feltűnést kelteni, hogy esetleg csak a srácok vegyék észre, a rajongók ne. Tudjátok, ez amolyan 'jópofizok, hogy ne kerüljenek miattam bajba' dolog. Pff. A telefonom megcsörrent.
-Igen?-szóltam bele a készülékbe.
-Hamarabb kell indulnunk. El tudsz szabadulni?-hallottam Liam hangját a vonal túlsó végén.
-Nem para, indulok.-nyomtam ki a telefont, ügyelve rá, hogy a kijelzőn végig futó repedés ne terjeszkedjen. Felmentem a szobámba és leszenvedtem a lépcsőn a bőröndöm majd elbúcsúztam a családomtól.
-Vigyázz magadra.-hallottam meg anyám hangját mielőtt becsuktam volna az ajtót magam mögött. Na igen, hiába vagy sztár, hiába nem vagy már öt éves egy anyuka anyuka marad. Mindig. Gondolat menetemből vaku villogás ébresztett fel. A kamerák kereszt tüzében igyekeztem eljutni a kocsimig, miközben mindenféle kérdések záporoztak felém és nem győztem visszafogni magam, hogy oda n ne szóljak néhány rendkívül pofátlan firkásznak. Beszálltam és egyenesen a találka hely felé vezettem.  Bekapcsoltam az ablaktörlőt, hogy a szállingózó hópelyheket eltüntesse a szél védőmről és tisztábban láthassam a lefagyott utat. Gondoltam egyet, majd állítgatni kezdtem a rádiót. Hiba volt. Az összes csatornán épp a bulvár hírek mentek. Azon belül is egyetlen egy téma. A miénk. Mi más? Gyorsan kinyomtam, mielőtt még ennél is jobban felidegesíteném magam a témán.
 Leparkoltam a fekete limuzin mögött, majd kiszállva a csomagtartóhoz siettem. Amint bekapcsoltam a riasztómat, a limó csomagtartójának a fedele megemelkedett, bepakoltam majd beszálltam.
Zayn mellett foglaltam helyet. A kocsiban rajtunk kívül még csak Liam foglalt helyet, aki egy kis gombot megnyomva az ülésen előreszólt a sofőrnek, hogy indulhatunk.
-Jól vagy haver?-kérdezte Zayn fürkészve az arcom.
-Ja prímán vagyok ha leszámítjuk azt z aprócska tényt, hogy bulvár botrány főszereplője vagyok alaptalanul.-vetetem oda, majd belegondolva, hogy ő nem is tehet semmiről, felé fordultam.-Bocs. De egyébként kösz megvagyok.-erőltettem meg egy mosolyt. Néhány perc múlva a kocsi megállt és Harry szállt az utas térbe, köszöntve a srácokat. Nem nézett ki valami jól. Bár ez engem cseppet sem érdekel, csak megfigyeltem és mind emellett nem akartam még több felesleges feszültséget. Ezen kívül is van elég bajunk.
-Veled meg mi történt? Ennyire kitomboltad magad?-meredt rá Liam jelezve, hogy a szeme alatt éktelenkedő karikákból, lassú és erőltetett mozgásából arra következtet, hogy az elmúlt napokban nem igazán aludt. Persze ez ba kérdés is költői volt.
-Csak áll a bál.-válaszolta fáradtam, majd  fejét az ablaküvegnek támasztottam és becsukta a szemét, gondolom aludni próbált. Na ja. Engem sem érintene túl jól  ha a tesóm össze akarna ugrasztani a csajommal. Néhány pillanat múlva Harry előkapta a telefonját, pötyögött rajta egy kicsit majd a füléhez emelte.
-Louis?-kérdezte halkan Zayn, mire Harry egy lesajnáló fintorral megrázta a fejét. Zayn és Liam értetlenül néztek rám ln pedig megrántottam a vállam. Nem izgat.
-Szia én..-szolt bele a készülékbe Harry.-Ne ne tedd le kérlek ne.. A francba.-tette zsebre a mobilt, majd  visszadőlt az ablakra. Senki nem kérdezett semmit. Liam elvből, mert nem akarta zaklatni Harryt, Zayn elvből, mert úgy volt vele, ha akarja majd elmondja én pedig finoman fogalmazva teszek rá.
Újra megállt az autó, de ezúttal nem csak egy banda tag szállt be.
-Remek.-adtam hangot nem tetszésemnek, mikor Aileen is beszállt. Szemmel láthatóan nem érintette túl jól a dolog  ahogy a többiek sem örültek a kijelentésemnek, ugyanis négy szúrós szem pár meredt rám.-Mi van? kérdeztem vissza értetlenül.-Miatta van az egész, csak megmondhatom, ha nem tetszik hogy itt van.
-Gemma a hibás, ő nem tehet semmiről.-nézett felém Harry.
-Aha. Jól van fürtös befoghatod.-vetettem oda élesen, majd valaki megbökte a vállam.
-Mi bajod van?-találtam magam szembe Louissal.
-Semmi.-fordultam a sötétített ablak felé és a tükörképemen keresztül próbáltam kivenni a táj körvonalait, ami mellett épp elhaladtunk. Nincs semmi bajom, csak szerelmes vagyok.. Azt hiszem ennyi.

Louis szemszöge:

Niall kirohanása után feszült csend telepedett a járműre. Liam és Zayn egymással kommunikáltak. Persze csak némán. Ők azok, akik nem értettek egy kukkot sem az egészből. Niall, aki csak a Gemma-féle sztorit ismeri és a saját sebeit nyalogatva duzzog. Harry, aki kétségbe esetten keresi Aileen pillantását, ügyelve arra, hogy felém egy pillanatig se nézzen. Haragszik rám, én haragszom rá ez így korrekt. És Alie, aki remegve markolászta a kezem, valami biztos pontot keresve. Ezt megértem. Én is félek. Sőt..
Sokkal feszültebb volt a hangulat, mint vártuk. Szinte izzott az egész utas tér és szó szerint azt vártuk mikor robban. Úgy éreztük, mintha valami időzített bomba lenne a kocsiban és mintha visszafelé kezdtünk volna számolni, várva a detonációt. És 5..4..3..2..1.. és fék. A limuzin megállt és mi kiszálltunk. Első ránézésre a környék egy aranyos kis falunak tűnt az isten háta mögött, viszont nem lehetett nem észrevenni a hotel neve felett ékeskedő öt kis csillagot. Akkor már annyi szent, hogy a hely nem valami lepukkant lepra telep. Legalábbis merem remélni. A csomagokat  kézben vittük egészen a recepcióig, ahol egy kedves fiatal lány mosolyogva köszöntött minket.
-Üdvözöllek titeket. Van foglalásotok?-kérdezte végignézve a társaságon. Niall biccentett, majd egy kis lapocskát tolt a lány elé a pultra, aki hevesen gépelni kezdett az előtte álló gépen.-Ó igen megvan. Három két ágyas szoba.
-Mi?-hökkentem meg, mire öt értetlen szempár fordult felém. Helyesbítek, egy zavart recepciós, két dühöngő antiszoc ( Harry és Niall) valamint két kissé ideges.
-Valami gond van?-nézett felém zavart mosollyal a lány. Valószínűleg kellemetlenül érintette a helyzet.
-Nem, nem semmi gond csak..-próbáltam kifogást keresni, hisz a hotel személyzetnek nem sok köze van a magán jellegű problémáinkhoz, amit majd ráérünk később átbeszélni.
-Rendben akkor egy pillanat, hozom a beléptetőket.-fordult sarkon, majd egy hátsó kis szobában tűnt el és pillanatokon belül vissza is tért hozzánk.-A tizenegyes, tizenhármas és tizenötös szoba a tiétek a második emeleten.-helyezett le a pultra három mágnes kártyát, amit Niall mosolyogva felkapott, majd mosolyogva megköszönte az útba igazítást és a lift felé vette az irányt, majd mielőtt eltűnt volna a szemünk elől a pultban ülő szőke lány, a mi kis ír lovagunk harsányan kacsintott rá egyet. Ekkor a karomba kapaszkodó Alie megremegett. Helyben vagyunk. Lifttel mentünk a másodikra, majd megálltunk a folyosón és mindenki Naill felé fordulva hezitálni kezdett egyetlen kérdésen.
Nem tudom mennyi ideje álltunk itt, de azt vettük észre, hogy a személy felvonó ajtaja becsukódik a folyosó végén, ami egészen eddig nyitva állt, vagyis ez azt jelentette, hogy hívták és valaki más is szeretne felfelé jönni, akár erre az emeletre akár másikra, abban mind egyet értettünk, hogy ideje volna már elfoglalni a szobákat ahelyett, hogy itt rostokolunk. Senki  nem mozdult, sem szólt, sem reagált, majd végül én törtem meg ezt a kínos csendet.
-Kivel alszik egy szobában Alie?-kérdeztem, pásztázva a földet. Kérdésemre az említett személy hirtelen, talán túl hirtelen eresztette el a karomat. Félve pillantottam felé, de ő elfordította a tekintetét és a földet figyelte, mintha csak valami érdekes lett volna.
-Majd velem.-szólalt fel egyszerre Harry Liam és Zayn. Az első kétségbe esetten kereste a mellettem álló tekintetét, de semmi reakciót nem kapott, az utóbbi kettő pedig gondolom baráti gesztusból ajánlotta fel a szobáját.Niall pedig...  És ekkor rádöbbentem arra, hogy túlságosan feltűnő a hallgatásom.
-Vagy velem..-tettem hozzá dadogva, remélve, hogy az egész kis jelenetből senki nem szúrt ki semmit.
-Jó akkor majd értesítsetek ha eldöntöttétek.-kapott ki egy kártyát Liam kezéből Alie, lehúzta az ajtó melletti kis szerkezeten  majd a bőröndjével együtt beviharzott a szobába.

Aileen szemszöge:

Persze. Így a legkönnyebb. Egy játékbabának tekinteni, amit elmarnak egymás elől..Valaki féltékenységből, valaki udvariasságból, és valaki feltűnés elkerülésének érdekében.  Csak így elég gáz.. Épp egyiküknek sem tűnik fel, hogy a társaságban vagyok, miközben kitárgyalják, melyikük lesz szíves velem megosztani a szállodai szobáját. Talán a játékbaba teóriám hatalmas baromság volt. Így belegondolva inkább tűnök egy fertőző agy pusztító vírussal küzdőnek, akihez sorsot kell húzni, hogy eldöntsék ki tartózkodjon vele egy helyiségben. És aki a legrosszabb lapot kapja az..

-Öhm.. Szia.-lépett be az ajtón Zayn.

-Te húztad a legrövidebbet?-kérdeztem gúnyosan.

-Mi?-nézett rám kérdőn, miközben a bőröndjét az ágyra tette.

-Semmi.-temettem a tenyerem egy pillanatra az arcomba, majd hanyatt vágtam magam az ágyon és a plafon bámulásába kezdtem. Nem, nem találtam benne semmi érdekeset csak egyszerűen nem tudtam mit csináljak.  Itt voltam egy kitudja milyen falucska hotelének szobájában Zaynnel, miközben a többi banda tag  valahol az emelet többi szobájában pakolászik, mert idekényszerültek Harry elmebeteg nővére miatta, aki állítólag tőlem akarta megvédeni a kis öcsikéjét, aki mióta rájött, hogy átverték csak azon fáradozik, hogy ismét visszanyerje a kegyeimet, miközben Louis, akivel eddig legjobb barátok voltak, felfedett egy titkot a közös múltjukban szereplő lányról ami most teljesen szétrombolta a kapcsolatukat. Ja és nem mellesleg illuminált és beszámíthatatlan állapotban lefeküdtem Louissal.. Hát ez remek. Pedig én csak normális életet szerettem volna..Családdal, barátokkal és szerelemmel.. Ennyire nagy kérés ez? Őszintén? Az..

-Hé.-lökte meg a lábamat Zayn, aki a jelek szerint a gondolat menetem végig vitele közben leült az ágyamra.

-Hm?-hirtelen nem tudtam mást kinyögni.

-Figyelj, azt hiszem tudom mi folyik köztetek.-meredt rám komoly arccal, mire én azzal a hévvel felültem az ágyon és torkomban dobogó szívvel, remegő szájjal néztem vissza rá.-Te és Louis..

-Mi..mi nem-dadogtam alig hallhatóan. Nem. Nem lehet, hogy rájött. Nem jöhetett rá..De de mi van ha igen? Akkor.. Akkor a többiek is tudják.

-Ti titkoltok valamit.-hatalmas kő esett le a szívemről. Hangosan fújtam ki a levegőt. Persze ez sem a legjobb helyzet, de addig amíg nincs tisztában mindennel, rendben vagyunk. Remélem.-Alie.-tette a kezét a vállamra.-Tudod, hogy nekünk bármit elmondhattok.-nem Zayn, ezt nem.-Baj van?-de még mekkora.-Alie mi az?-nézett rám aggódva. Én nem válaszoltam csak ráztam a fejem.-Legalább bennem bízz meg ennyire. Látom, hogy nyomaszt titeket valami, árult el. Kérlek.

-Nem.. Nem.. Nem lehet.-pattantam fel és egyenesen kirohantam a szobából. Tudtam ha ott maradok rám akaszkodik és addig nem hagy békén amíg el nem mondom az igazat. Viszont félve attól, hogy utánam jön szaladni kezdtem először a lift felé, majd meggondoltam magam és a lépcsőház ajtaját kinyitva lefelé mentem. Lépteim visszhangzottak, én pedig csak rohantam egészen addig, ahol már nem volt lefelé. A lépcső végén két ajtó volt. Az egyiken "HALL" a másik pedig "ÖLTÖZŐK" felirattal. Gondolkodás nélkül az utóbbiba nyitottam be, viszont szemmel láthatóan az úszónadrágban vagy épp egy szál törölközőben flangáló fiatal srácok nem számítottak az érkezésemre. Szemem elé kapva a kezem és sűrű bocsánat kérések közepette ahelyett, hogy visszafordultam volna egyenesen a szemközti ajtó felé vettem az irányt, nem törődve az olyan beszólásokkal, amik a ruházatomra érkeztek. Nem, nem találtak kivetnivalót a farmeremben a csizmámban és a pulcsimban, csak nemes egyszerűséggel örültek volna.. ha mondjuk egyik sincs rajtam. Ahogy kinyitottam az ajtót megcsúsztam egy tócsán, de mielőtt elestem volna valaki megragadta a karomat.

-Óvatosan.-nevetett a talpig fehérbe öltözött fiatal srác. Pólóján a hotel logója szerepelt, gondolom itt dolgozik. Egyensúlyomat visszanyerve néztem előbb az arcára. Karakteres arc, csillogó barna szem,  tipikus szépfiús fél mosoly, rövid barna haj.

-Ó..én.. kösz.-dadogtam, mikor feltűnt, hogy túl sokáig bámulom, majd körbenéztem. Egy uszodában lehettünk, lévén a hatalmas medencéknek.  És az egyiknél megpillantottam Niallt, aki szúrós tekintettel figyelt, majd beugrott a vízbe.  Pár pillanat múlva egy csinos lány ugrott meglehetősen sietősen a vízbe és rögtön meg is értettem miért, amint Niall eszméletlennek tűnő testét  húzta ki a medencéből, néhány méterre tőlünk. Automatikusan megindultam, mire a még mindig mellettem álló srác megragadta a karom.

-Ne, ne menj oda.-utasított, egy pillanatra ránéztem, majd ismét Niall felé aki köhögni kezdett. A szívem a torkomban dobogott, a lábam remegett, majd egy hirtelen agy menés folytán kitéptem a karom a fiú karjából és odasiettem.

-Niall. Niall jól vagy?-szólítgattam mellé térdelve. 

-A barátod?-kérdezte a lány fel sem nézve rám. Én bólintottam, de mivel nem figyelt rám nem hallhatta. Niall ekkor kinyitotta a szemét és csak egy pillanatra nézett rám, majd feltűnően végigmérte a bikinis úszó mestert.

-Formás kis tested van szivi.-húzódott önelégült mosolyra a szája. Ekkor bevillant.. Csak szimulált.. pedig én tényleg aggódtam érte.  Könny szökött a szemembe, de nem akartam megadni neki azt az örömöt hogy sírni lásson gyorsan felálltam, de mikor megfordultam az ismeretlen srácba ütköztem, aki az arcomat fürkészve kérdőn nézett rám.

-Minden rendben?

-Én..én..-nem tudtam mondani semmit, így csak kirohantam az uszodából egyenesen a kondi termeken át a folyosóra egyenesen a lifthez. Megnyomtam a gombot és az arcomat törölgetve vártam hogy megérkezzen, miközben lépteket hallottam. Nem néztem hátra. Az ajtók kinyíltak én pedig beszálltam és megnyomtam egy gombot, majd elindult a lift.

A tetőteraszon kötöttem ki amit egy hatalmas üveg ajtó választott el a folyosó többi részétől. Amint kiléptem a hideg szél apró hópelyheket fújt az arcomba. Az ég sötét volt talpam alatt pedig ropogott a hó. Fáztam. De valahogy nem igazán hatott rám annyira, hogy visszaforduljak. A korláthoz sétáltam. Nem láttam sokat, csak néhány lámpát közel és távol és a köz világítás halvány fényeit. És persze azt hogy elég magason vagyok ahhoz hogy.. Hirtelen ötlettől vezérelve egyik lábamat a korláton átlendítve egy keskeny párkányon álltam meg és pillanatnyilag szorosan kapaszkodtam.

-Hé jól vagy?-hangzott a hátam mögül egy ismerős hang.-Mi a..-torpant meg a hotelban dolgozó fiú.-Mit művelsz?-kérdezte hangjában aggodalommal.

-Mi a neved?-kérdeztem komolyan,nem törődve a kérdésével.

-Sean.-remegett meg a hangja.-Mássz vissza.. Kérlek.-indult meg felém, mire én egyik kezemmel elengedve a korlátot, jeleztem neki, hogy ne jöjjön közelebb. Nem jött.

-Sean.-ismételtem azt imént hallott nevet.-Én Aileen vagyok.-próbáltam udvarias lenni.

-Szép neved van.-mondta, majd hallottam, ahogy a hó ropog a talpa alatt. Kínosan felnevettem és megráztam a fejem.-Mégis mit művelsz? 

-Azt terveztem, megtanulok repülni.-feleltem frappánsan.

-Mégis mi elől menekülsz?

-Hát nem igazán szeretném, ha elkapna egy viharfelhő.

-Ne hülyülj már komolyan. Gyere vissza. Kérlek.-fogta könyörgőre, majd félve még egy lépést tett felém, miközben én csak bámultam a sötétségben egy egy kihunyó fény pontot.

-Milyen csodás érzés lehet repülni. Gondtalanul. Úgy, hogy senkit nem zavarunk. Hogy semmit nem teszünk tönkre.-töröltem le egy könnycseppet az arcomról.

-Az a fiú odabent.. Ő a barátod volt?-kérdezte óvatosan.

-Valamikor az volt, de mér nem tudok kicsoda.-mosolyodtam el kínomban.-Miért jöttél ide?-kérdeztem hirtelen.

-Mert aggódtam érted.-közölte mellékesen, mintha természetes lenne.

-Nem is ismersz.-közöltem szárazon.

-Nem, de szívesen megismernélek és dumálnék veled, de stabil talajon.  Még nevetnék is a vicceiden ha nem öt emelet magasan állnál egy erkély külső peremén arra készülve, hogy leugrassz.-már mögöttem állt. -És szívesen vacsoráznék veled, de mint azt tudjuk egy hulla zsákon keresztül már nem tehetem meg.-tette a kezét az enyémre. Nem tudom miért, talán a monológja miatt, vagy csak megnyerő volt a mosolya.. vagy csak egyszerűen szükségem volt valamire ami nem erőltetett mint a srácok körül bármi. Mert szükségem volt valakire, aki olyan mint én.. Bár tisztában voltam azzal, hogy ezzel újabb nehézségi fokozatba lépett az életem, mégis úgy döntöttem ennek így kell lennie.

 Egyik lábamat átlendítve a korláton eltoltam magam a földtől és a másik oldalon leléptem. Egy jéggé fagyott tócsára lépve ismét elvesztettem az egyensúlyom és szó szerinte Sean karjaiba zuhantam. 

-Sajnálom..én..-akadt el a szavam, mikor belenéztem a szemébe. Közeledni kezdett felém. Éreztem meleg leheletét az arcomon.  Abban a pillanatban egy gondolat futott át az agyamon.. Mi lenne ha..

Na hali gyerekek bocsi h sokáig húztuk. Most lehet izgulni. Folyt.köv 

Ui: örülünk az új olvasóknak <3

Üdv: Szofiis. xX

Következő rész: HAMAROSAN.

Na szóval emberek. NEMSOKÁRA LESZ RÉSZ. Igen, tudjuk, hogy sokat csúszunk és ti meg vártok. Igen, tudjuk hogy nyár van és mi eddig is csak kifogásokkal jöttünk hogy ezért meg azért csak ekkor meg akkor lesz rész. Én kérek elnézést, de ha józan ésszel belegondoltok mindenkinek vannak kötelezettségei akár nyár van akár iskolaidő. Írom a részt, de én sem vagyok mindig gépnél. Tudjuk hogy csökken az olvasóink száma, de aki ezért mert nem jönnek részek csak esetleg havonta, nem olvassa tovább.. már bocsi de akkor sosem szerette a sztorit. Azoknak viszont akik egy szuszra elolvasták ezt a másfél évadot és tetszésüket fejezték ki ( mert nem egy példa volt rá) nagyon nagyon örülünk. És kérünk titeket, hogy tartsatok ki mellettünk.. mi is igyekszünk megfelelni. Sajnálom ha megsértettem valakit, de én amolyan ami a szívemen az a számon típusú ember vagyok bocsi.
Hamarosan rész.


Szofis .xX

2.évad/12.rész

Aileen szemszöge

  Fel-alá járkáltam a hotelszobába, idegesen. A paplant erősen magamhoz szorítottam egyik kezemmel, másikkal pedig a fejemet fogtam két okból; egy, hogy fájt a fejem, kettő, hogy, hátha így könnyebben tudok gondolkodni. Nem jutott eszembe semmi se a tegnap estéről. Egyszerűen nem! Kézfejemet, amely eddig a fejemet fogta a nyakamra csúszott le, pontosan a lila foltra. Érzékeny volt, felszisszentem, amint hozzáért az ujjam. Valaki biztos kiszívta és, ahogyan a puzzle darabok szépen lassan megtalálták szomszédaikat, rájöttem, hogy ez a bizonyos valaki csakis Louis lehet.

 - Légyszíves hagyd abba, mert egyre jobban fáj tőled a fejem! - törte meg a csendet Louis, mire ránéztem. A halántékát masszírozta és szemhéját összeszorította.

 - Bocsi. - mondtam, majd helyet foglaltam mellette. - Szerintem lefeküdtünk... - ez volt az első, ami az eszembe jutott. Egymáson ébredtünk, mindketten félmeztelenül, kiszívott nyakkal, azt hiszem egyértelmű. Sajnos...

 - Valószínűleg. Legalább is az, hogy szexeltünk, az a legrosszabb, amit felvethetünk. - motyogta borostája alá. - Már megint elcsesztem. Ismét Harryvel cseszem el. Ezt nem hiszem el! - ismételgette magában, reagálásra nem várva.
 - Mi az, hogy megint? Miről beszélsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
 - Harrynek volt egy barátnője, Laylának hívták. Gyönyörű volt. Harry oda, meg vissza volt érte, ahogyan én is. Titokban együtt voltunk, vad éjszakákat töltöttünk együtt már egy ideje, amikor Layla úgy döntött, hogy szakít Harryvel...telefonon. Harrynek a tegnapi napig sejtése se volt róla, hogy miattam hagyta el őt a lány. Természetesen már aznap mi is szétmentünk, amikor ők is. - mesélte el a történetet. Nem hittem a fülemnek. Louis egyszer egy szerelmi háromszögben élt. Majdnem úgy, mint én. Csak én egyszerre egy - esetleg eggyel sem - fiúval voltam/vagyok, de közben mindkettejükbe szerelmes voltam/vagyok/leszek... De most, ahelyett, hogy a kapcsolataimról gondolkoznék, ki kell derítenünk, hogy mi történhetett este. - Láttam egyszer egy filmet... - kezdett bele, mire értetlenül néztem rá. - Hidd el van ehhez köze. - mondta, majd biccentettem, hogy folytathatja. - Na, szóval láttam egyszer egy filmet, ők is ilyen helyzetbe voltak, mint mi. Ők úgy próbálták visszahozni az emlékeket, hogy odamentek, ahol tudták, hogy voltak és, akkor visszajöttek az emlékek. - felvontam a szemöldököm, s úgy néztem rá, mire leutánzott.
 - Először felöltözök. - mondtam, majd a bőröndömhöz mentem. Kicipzároztam, majd valami ruhát kerestem magamnak. Miután kivettem egy hosszú farmert, meg egy hosszú ujjú felsőt, bementem a fürdőbe, majd magamra húztam azokat. Amikor kiléptem az ajtón Louis éppen a pólóját vette fel, mire a szemeim előtt megjelent egy kép, ahogy egy másikat lehúz magáról, én pedig végigsimítok felsőtestén. Miután véget ért ez a kis jelenet, megszédültem és kissé hátra hökkentem.
 - Mi a baj? - nézett rám aggódva, majd közelebb lépett. A következő pillanatban ismét beugrott egy jelenet, Louis éppen a derekamat ölelte át. Megfogtam a fejemet, s egy kissé ismét hátrébb léptem. Mikor véget ért, fogtam magam és leültem az ágyra, majd a fejemet a kezembe temettem. Szörnyen fájt a fejem. Azt hittem, hogy mindjárt felrobban. - Adjak fájdalom csillapítót? - kérdezte mellém ülve, majd a hátamra simította kezét. Ezúttal már az ágyon csókolóztunk, Louis-n már nem volt póló, közben pedig az enyémet is próbálta lehúzni. Bólogattam. Teljes őrület volt a fejemben. Egyszerre voltam másnapos, s jutottak eszembe dolgok a tegnap estéről. Ha, csak nem beképzelem magamnak, de olyan valóságosnak tűnik, bár ne lenne az... - Tessék. - nyomott a kezembe egy pohár vizet, majd egy szem tablettát. Ő is így tett, biztos neki is sajog a feje.
 - Eszembe jutottak dolgok... - motyogtam, miután a pohárnak az alján már egy csepp víz sem maradt.
 - Tényleg? - vonta fel a szemöldökét, közben visszaült mellém. - És mik?
 - Félmeztelen voltál, csókolóztunk... - suttogtam. Alig volt hangom, pedig az előbb ittam meg egy pohár vizet, s tíz perccel ezelőtt még tudtam normálisan beszélni.
 - Más nem ugrott be? - érdeklődött tovább, mire nemlegesen bólintottam. - Akkor jöhet az én ötletem?
 - Jöhet. - feleltem, de ugyanúgy maradtunk ülve. Nem tudtuk hol kezdjünk.
 - Talán az ágy? - nézett végig az egész franciaágyon. - Ha befekszünk lehet, hogy eszünkbe jut még valami. - így is tettünk, ráfeküdtünk, egymás mellé, persze kellő távolságot megtartva.
 - Nekem semmi... - mondtam, úgy öt perc után.
 - Nekem se... - sóhajtott.
 - Egyébként...úgy jöttek az emlékek, ahogy mozogtál. Amikor benyitottam ugye a felsődet vetted fel, akkor jött az emlék, ahogy leveszed, amikor közelebb jöttél, ismét, amikor mellém ültél, s hozzám értél, megint. - magyaráztam, hátha megérti mit szeretnék és nem kell hangosan kimondanom, úgy látszik megértette, mert közelebb csúszott, majd magához húzott. Ismét nem láttam semmit. - Neked valami? - néztem fel rá. Lefehéredett az arca, majd elengedett és felült. - Na?
 - Igazad volt. - morogta, majd felállva a szoba másik felébe ment és a falba verte a fejét.
 - Louis... - szólítottam meg, de nem figyelt rám. - Louis ez nem csak a te hibád.
 - Persze, hogy nem. - fordult meg, majd neki dőlt a falnak. - De, ha Harry, vagy Niall megtudja megint balhé lesz a bandában.
 - Nem lesz. - válaszoltam, mire bután nézett rám. - Nem lesz, mert nem tudják meg. - egészítettem ki a mondatot.

Harry szemszöge

  Miután Louis elvitte innen Aileent, csak Gemma meg én maradtunk ott. Ideges voltam. Jelen pillanatban főleg Gemmára, de Louisra is.

 - Igaz az, amit mondott? - kérdeztem mérgesen, de nem válaszolt. - Kérdeztem valamit. - mentem oda hozzá, majd megragadtam a vállát és magam felé rántottam, mivel háttal volt nekem.

 - Mármint melyik része? - vonta fel a szemöldökét, egy féloldalas mosoly kíséretében.

 - Mindkettő. - feleltem egyre idegesebben, mert nem bírja kinyögni azt a rohadt választ!

 - Hát a Laylás az biztos, a szerkesztésest pedig senki sem tudhatja. - vont vállat, majd elment mellettem.

 - Megnézem a laptopod. - szóltam utána, meg nem fordulva.

 - Nézzed, úgysem találsz ott semmit. - kiabált vissza.

 - Nem mondta volna el a Laylás ügyet, ha a szerkesztős nem lenne igaz, hallod?! - kiabáltam, sőt inkább üvöltöttem neki, majd utána mentem. - Gemma! - futottam fel a lépcsőn, hogy utolérjem. Már a szobájában volt.

 - Tessék, itt a laptopom, megnézheted! - adta oda a bekapcsolt gépet.

 - Nem érdekel, ha csinálta rajta valamit, már biztos kitörölted. - mondtam, majd ledobtam az ágyára, majd neki dőltem a falnak, karba tett kézzel és úgy néztem vele farkasszemet. - Miért csináltad?

 - Nem csináltam semmit. - ült le az ágyára nyugodtan.

 - Ne játszd az ártatlant! - emeltem fel a hangom...ismét.

 - Nem játszom meg magam. - tárta szét a karjait, majd ismét csak figyelt rám. - Inkább annak hiszel, akivel csalt téged a volt barátnőd, vagy a nővérednek?

 - Nem mondta volna el, ha nem az lett volna a célja, hogy meggyőzzön. Tudta, hogy amúgy nem hinnék neki. - válaszoltam, azt hiszem érthető feleletet adtam. Valamiért ki is nézem Gemmából, hogy ezt tette, nem mosolyogna így. Így csak akkor mosolyog, ha valamit eltitkol.

 - Hát nem tudom, de én nem tettem semmit. - megrándult az arca, mindjárt megtörik.

 - Adok még egy esélyt arra, hogy normálisan elmondjad azt, hogy mi a francért csináltad a képet?

 - Meg akartalak védeni egy újabb csalódástól. - csattant fel, miközben felállt. - Láttam újság cikkeket, hogy veled volt, majd Niallel, most veled jött haza. Azt hittem ugyanolyan lesz, mint az a nőszemély. Nem akartam még egyszer átélni azt, hogy itt bőgsz nekünk, meg a szobádból ki se jössz.

 - Azért jött össze Niallel, mert egy barom voltam. - üvöltöttem rá. - Megbocsátott nekem és ezek után még ellene állítasz. Gratulálok, csodás testvér vagy. - vetettem felé egy lesajnáló pillantást, majd kimentem, magam után becsapva az ajtaját.

  Miért kellett ellene uszítania? Most rendeződtek még csak a dolgaink, erre meg... Nem is tudok mit rá mondani. És akkor ott van még Louis, akiről most derült ki, hogy...hogy Layla miatta hagyott el engem... Ő volt az első igazi szerelmem és a legjobb barátomnak hitt személlyel csalt meg. Egyszerre két csalódás ért. Két olyan személy, akik a legfontosabbak között vannak. Hogy tehettek ilyet velem? És még Aileent is megbántottam.

Liam szemszöge

  Kora reggel volt, amikor a családom házában - tehát az otthonomban - a telefonom csengőhangjára keltem. Váratlanul keltett, oldalra fordultam, majd az éjjeli szekrényről levettem a telefonomat. Még homályosan láttam, de nagyjából ki tudtam olvasni a nevet, Zayn keresett.

 - Mi a baj, haver? Nem szoktál ilyen hamar fent lenni. - "köszöntem", miközben megnéztem a digitális órát, ami a Toy Storys figura gyűjteményem mellett volt, hat óra.

 - Ja, tudom... Waliyha keltett, ő már ilyenkor tud a legfrissebb hírekről és tudod mit mutatott? Nem fogod elhinni... - hallottam kissé még rekedtes, reggeli hangját a vonal végén.

 - Kíváncsivá tettél, szóval mondjad. - feleltem, várva, hogy végre kinyögje.

 - Egy cikk, amiben azt írják, hogy Aileen, meg Niall együtt voltak egyik nap. - bökte ki végre.

 - De hisz Aileen nem Harryékhez ment? - értetlenkedtem.

 - Állítólag. - válaszolta. - Fel kéne hívni Harryt, nem gondolod? - kérdezte, aggódást éreztem a hangjában. Én is aggódtam. Ahogy Harry mostanában viselkedik, ott vér is folyhatott.

 - Mikor tették fel a cikket? - kérdeztem, ki tudja, talán még nem is tud róla.

 - Hajnali kettő. Miért?

 - Majd később, lehet, hogy nem is tud még róla, hagyjuk lehiggadni először. - mondtam, mert tuti ideges lesz.

 - Oké, majd te felhívod, vagy én beszéljek vele?

 - Majd én. - válaszoltam, majd kinyomtam a telefont. Az lehetetlen, hogy Aileen és Niall...hisz haragban vannak. Niall nem is szól hozzá, lehetetlen...

  Nagyjából két óra telhetett el, amikor már nem bírtam tovább várni és már csak azt vettem észre, hogy a telefonom a fülemhez nyomódva, csörgő hangot ad ki. Kinyomta. Újra próbáltam, de minden alkalommal elutasította a hívást, ezért úgy döntöttem, hogy Gemmát keresem fel. Ő már felvette.

 - Szia Liam. Miért keresel? - kérdezte nyugodt hangon. Már fent volt, ha nyugodt akkor csak nem történhetett olyan nagy gond.

 - Harry már látta? - csak ennyit mondtam, hátha még ő sem tud róla.

 - Persze. - felelte még mindig nyugodtan.

 - Miért nem érem el akkor? - értetlenkedtem, ilyenkor szüksége lehet egy jó barátra, bár Louis is odament, talán vele beszélget.

 - Mert ideges. - mintha csak azt mondta volna, hogy az ég kék. A nővére, hogy lehet ilyen nyugodt, ha az öccse ideges?

 - És nem történt semmi, hogy ilyen nyugodt vagy? - vontam fel a szemöldököm, bár nem láthatta, de már berögződött.

 - Semmi különös, csak egy kicsit megfojtogatta a lányt, mire Louis elvitte magával, elmondta, hogy miatta hagyta el Layla Harryt és azóta nem láttuk őket.

 - Mi van? - akadtam ki. Megfojtogatta Aileent? Nem normális, túl lőtt a célon és Louis meg Layla? Mi van? Ha igaz is, minek mondta el? - Valamit eltitkoltál mi?

 - Ja, nem mondtam? Irritált a csaj, ezért csináltam róla, meg Niallról egy képet. - még mindig nyugodt volt. Ezt nem hiszem el. A Styles testvéreknek nincs kint mind a négy kereke, az biztos! Az egyik dühkontroll zavaros, a másik meg rosszat akar a saját öccsének.

 - Nem vagytok normálisak... - motyogtam, mire már csak a sípolás fogadott, hogy megszakadt a hívás.

Tudom, kissé késő van, de hoztam az új részt :) egyébként, aki nincs bent az fb csoportban, annak mondom, hogy csináltam új blogokat, egyedül. Az egyik kritika blog, a másik 1D-s, a harmadik pedig 5SOS-es, remélem néhányan benéznek majd :) Várom a véleményeket, mármint ehhez a részhez, de oda is mehet, persze :) egyébként, tudjuk sokat késtünk, de Szofiis hozta volna a részt, és hát úgy alakult, hogy mégsem tudja megírni ezért én gyüttem ezzel :)

xx ~D

2.évad-11.rész

Aileen szemszöge:

-Rögtön jövök.-hallatszott tompán a vastag ajtó mögül egy lágy női hang. Szaggatottan fújtam ki a levegőt, szívem a torkomban dobogott és azt hittem menten elájulok.
-Nyugi már. Imádni fognak!-ölelt át Harry és a mellettem álló Louisra meredt, hogy mondjon ő is néhány bátorító szót.
-Igen. Téged csak szeretni lehet.-próbált gúnyolódni, de azt hiszem a karma visszavágott. Hirtelen a fejéhez kapott.-A répaszentségit. Szét megy a fejem.-na igen. Mit tesz a másnap?
Az ház ajtaja kinyílt és kilépett rajta Harry nővére, Gemma. Sokat hallottam róla. (Rendszerint csak jót) hisz a srácoknak volt ideje a repülőút alatt mesélni.
-Harry. Istenem, mennyire hiányoztál.-ugrott a nyakába, közben Louis szorosan mellé állt és én háttérbe szorított harmadik lettem. Mint 'meglepetés'.
-Te is nekem Gemm.-szólt Harry, majd néhány másodpercig szorosan ölelték egymást, majd Gemma észrevette a nyöszörgő Louist és hasonlóképp ugrott a nyakába.
-Mondd, hogy van nálatok aspiryn.-szakította félbe a meghitt pillanatot Lou, könyörgő tekintettel nézve a lányra.
-De hisz nem rég vettél be egyet.-bukott ki belőlem. Nem is tudom miért, talán csak azt akartam, hogy észre vegyenek.. Talán nem. De egy biztos. A hatást elértem.
Gemma kíváncsian a hangom irányába fordult és miután a srácok félreálltak, láttam az arcát. Szemei elkerekedtek, szája résnyire nyílt. Azt hiszem mondani akart valamit, de mintha belé fagyott volna a szó. Méla undorral mért végig, mire én is végig néztem magamon és nem találtam semmi foltot a ruhámon. ( Mert azt hittem azt nézi ilyen szemekkel).
-Ő itt Aileen.-mutatott be Harry a testvérének.
-Szia.-nyújtottam a kezem. Úgy gondoltam, ez illendő gesztus.
-Szia.-rázta meg, majd beinvitált minket a házba, hisz kint kezdett már elég hűvös lenni.
Levettük a kabátjainkat és cipőinket, a csomagokat pedig a konyha bejárata mellé pakoltuk le.
-Anya hol van?-kérdezte Harry miután beráncigált engem a nappaliba és leült a fehér bőr kanapéra, majd az ölébe húzott. Louis mellettünk foglalt helyet.
-Elment vásárolni.-válaszolt Gemma, miután beért a nappaliba, kezében egy pohár vízzel és egy szem gyógyszerrel, amit a mi kis 'szenvedőnk' orra alá dugott, majd rosszalló pillantást vetett ránk.
-Akkor mi addig felmegyünk.-állított fel Harry és a csomagjainkért ment.
-Várj ha A..-szólt utána Gemma és kérdőn nézett először rá, majd rám.
-Aileen?-vakargatta meg tarkóját bizonytalanul Harry.
-Ja, igen Aileen. Ha Aileen a vendégszobában Alszik akkor Louis? Csak nem aludhat a kanapén.-fonta össze a két karját.
-Pedig szerintem már azt teszi.-nevettem a kidőlt srácra nézve, mire kaptam egy fél mosolyt és egy 'inkább hallgass' pillantást. Azt hiszem nem nehéz kitalálni, hogy melyiket kitől.
-Tévedésben vagy Gemm. Louis alszik a vendégszobában, Alie pedig velem.-kapta fel a bőröndöket fürtös, majd mikor látta, hogy testvérének ellenvetése lenne ezzel a dologgal kapcsolatban, egyenesen elindult és taszigálni kezdett engem is a lépcsőn felfelé. Még hallottuk ahogy morog valamit, de egy szót sem értettünk az egészből.
Gyorsan kapkodtam a lábaim a lépcsőn, hogy a mögöttem haladó is minél hamarabb felérhessen és letehesse a nehéz csomagokat. Ezután ő lépett előre és a folyosó végéig vezetett, majd berúgta az utolsó szoba ajtaját és belépett rajta, én pedig pár lépés távolságra követtem őt. Bőröndjeinket az ágy mellé rajta és becsukta az ajtót mögöttem, majd mosolyogva állt meg támasztva a fát, mintha csak azt várta volna, hogy körbenézzek. A fal végig fa lécekkel volt rakva, ami egy kis téli kunyhós hangulatot adott az egész szobának. Az ajtó mellett egy szekrény sor húzódott egy hatalmas tükörrel. Az egyik sarokban egy kisebb szekrény felette polcok, különböző DVD-kel, CD-kel és könyvekkel megpakolva. Ezután egy hatalmas francia ágyat pillantottam meg. Közelebb léptem és a bőröndöket kikerülve az ágy túloldalára léptem, ahol egy éjjeli szekrény húzódott. Szemem akaratlanul is egy rajta bekeretezett képen akadt meg. Harry volt rajta és rögtön felismertem az ölében ülő szőkeséget is.
-Felicity.-csúszott ki a számon halkan. Pedig nem akartam kimondani, csak hangosan gondolkodtam. Egy pillanat alatt suhantak át az agyamon az emlékek. Azok a fájdalmas emlékek a 18. születésnapomról. Amikor Harry megcsalt. Vele.
-Jesszus.-ugrott gyorsan az ágyra és kúszva elkapta a fényképtartót, majd kipattintotta a fedelét és a képet összegyűrve a szemetesbe dobta.-Sajnálom.-nézett rám szomorú szemekkel amint meglátta az arcom.-Nagyon rég nem jártam itt és..
-Nem kell mentegetőznöd.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.-Megértem.-füllentettem, bár igazából nem értettem meg.. Hazaszólhatott volna, vagy a itthon nem is tudják, hogy szakított vele és a nővére ezért is lepődött meg, hogy velem állított haza? Nem, nem ez baromság. Aileen fejezd be a kényszer képzeteid gyártását.
Tovább folytatva a nézelődést a szemem megakadt az ablakon. Jobban mondva azon a gyönyörű kilátáson. A hóval fedett erdőn és a felette húzódó hegycsúcsokon. Egyszerűen csodálatos.
Az ággyal szemben egy hatalmas PlazmaTV húzódott a falon, alatta mindenféle eletronikus lejátszókkal. Harry valószínűleg megunta, hogy nem ő köti le a figyelmem és erős keze hátulról megragadta a derekam és felhúzott az ágyra. Aprót sikítottam, majd befészkeltem magam a karjai közé és csak néztem őt néhány másodpercig.
-Miért érzem úgy, hogy a tesód nem kedvel engem?-kérdeztem félve. Vetett rám egy kérdő pillantást, majd hangosan elnevette magát. Bér nem értettem, hogy ezen mi ennyire mulatságos.
-Csak képzelődsz.-mosolygott.-Kedvel téged.-biztatott.
-De úgy nézett rám.. és különben is olyan mogorva.-ültem fel és keresztbe fonott karokkal meredtem, az előttem még fekvő fürtöskére, mire ő is felült.
-Mindenkinek lehet rossz napja nem?-húzta fel egyik szemöldökét. na jó. Ez jogos érv. Azt hiszem. Bólintottam.
-Louis mikor megy haza?-igyekezte, témát váltani.
-Nem tudom.-rázta meg a fejét gondolkodva.Ja igen. A rövid történet itt annyi, hogy Louis eredetileg a családjához utazott volna, de valami rokonuk, nem tudom pontosan ki, megbetegedett és a család őt ment el meglátogatni és nem akarták Louist is feleslegesen oda ráncigálni, így ő Harryvel és velem tölti a banda 'pihenőjét'.
-Harry drágám?-hallottam egy számomra még idegen hangot a folyosón. Harry szeme felcsillant. Hirtelen felpattant az ágyról, feltépte az ajtót és a mögötte álló nőt a karjaiba zárta, majd felemelte és megpörgette.
-Anya.-fúrta arcát a nő nyakába.-Hiányoztál.
-Te is nekem fiam.-bontakozott ki az öleléséből, majd felém fordult és mosolyogva kezet nyújtott.-Bizonyára te vagy Alie.-mondta kedvesen.- Anne vagyok.
-Örvendek.-ráztam meg a kezét. Na ez már rögtön jobban tetszik. Nem olyan fogadtatás mint amit előzőleg kaptam.
A délután további része hamar eltelt. Telefonon beszéltünk Liammel és Zaynnel. Ők már hazaértek. Niall pedig.. Róla nincs semmi hírünk. Már személyesen tőle nincs.
 Vacsiztunk így ötösben, majd mindenki elment aludni. Mi még nem voltunk álmosak így bekapcsoltunk egy filmet az ágyban egymáshoz bújva, betakarózva néztük. Legalábbis addig, amíg Harry keze el nem indult a takaró alatt. Ahogy szembe fordultam vele, cirógatni kezdte a derekamat ott, ahol a pólóm kissé felgyűrődött és bőröm szabadon volt. Arcát fürkésztem és láttam a szemében valamit. Valamit, amit mintha már láttam volna valamikor. Niallnél..és már tudtam mi az. Harry akart engem. s valamiért.. valamiért én is akartam őt.
Ahogy meleg keze felsiklott a pólóm alatt először a hasamra, majd lassan vontatottan egyre feljebb, megmozdult bennem valami. Gyorsan felültem, mire Harry ijedten húzódott el. Meglöktem a vállánál, mire a hátára feküdt és én a csípőjén átemelve egyik lábamat, közre fogtam és kissé ránehezedtem arra a bizonyos pontra. Mondanom sem kell, hogy az a bizonyos pont elemében volt és nem tudom miért, de én is. Harry még mindig meghökkenve nézett rám, de mikor  két kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett é ringatni kezdtem a csípőm a lényeget súrolva, már meglehetősen tetszett neki a dolog.Egy idő után viszont megunhatta, hogy én irányítok. Óvatosan lelökött magáról és én ugyanúgy feküdtem, ahogy az előbb, az oldalamon. Ő felült, óvatosan felcsúsztatta a pólóm úgy, hogy a melltartóm még nem látszott ki, majd apró puszikat lehelt a csípőmtől felfelé. És akkor megmozdult bennem valami.
-Ne.-kiáltottam hirtelen, majd megfordulva felültem, úgy, hogy lábaim lelógtak az ágy széléről. Arcomat a tenyerembe temettem.
-Valami baj van?-hallottam meg Harry bizonytalan hangját a hátam mögül.
-Nem. Nincs csak..
-Csak mi?
-Nekem ez nem megy sajnálom.-fordultam hátra, hogy lássam az arcát.
-De hát te kezdted az egészet.-tárta szét karját csalódottan.
-Igen.. Igen tudom és sajnálom.-mentegetőztem, majd lábaimat török ülésbe húztam és felé fordultam.
-Vagy csak félsz mert te még..?
-Nem. Már nem.-válaszoltam határozottan.
-Úgy érted, hogy..
-Hogy én már nem vagyok..
-Szűz?-fejezte be végül a mondatom, miközben meglepetten nézett rám. És a tekintetében akkor láttam valamit. Valami sötétet. Haragot.-Ezt meg hogy érted? Én azt hittem, hogy nem feküdtél le Mattel?-ült fel ő is és pár centit hátrébb húzódott tőlem, mintha csak valami fertőző beteg volnék. Én lesütöttem a szemem és megráztam a fejem.
-Nem Mattel.-pillantottam végül rá. Atrcán tisztán tükröződött , hogy már kezd belezavarodni ebbe a történetbe.
-Akkor kivel?-emelte fel kissé a hangját. Megijedtem. Végigmértem és tekintetem ökölbe szorított remegő kezén állapodott meg.-Kivel?-ismételte magát, mire én egy percre tenyerembe temettem az arcom, majd remegő hangom megtörte a feszült csendet.
-N-Niall.-mondtam ki a nevet halkan, de hangosnak hatott. Ekkor egy  hangos csörömpölést hallottam. Felpillantva láttam, hogy Harry kezében tart egy törött üveg szilánkot. A keze vérzik és még több üveg van a padlón. Tekintete szikrákat szórt.
-Te még mindig vele kavarsz?-kerülte meg az ágyat. Sietve próbáltam hátrébb húzódni.
-Én n..-próbáltam válaszolni, de hatalmas testével fölém magasodott, majd vállamat erősen az ágy támlájához szegezte szabad kezével.
-Most a hotelban? Amikor átmentél hozzá "beszélgetni"?-kérdezte, miközben sebzett kezéből elhajította a véres szilánkot és idéző jelet mutatott. Könnyekkel a szememben megráztam a fejem, mire elkapta a torkomat és felfelé húzott. Lábaimat képtelen voltam mozdítani, hogy tartsanak, így csak kezeimet karomként Harry kezébe vájtam, hogy eresszen el. Egy könnycsepp folyt le az arcomon, mire tekintetem az ő meglepett tekintetével találkozott. Mintha ráébredt volna mit is csinál, rálökött az ágyra. Nyakamhoz kaptam mindkét kezem és a ziháló Harryt néztem, aki még most is ugyanúgy ott állt felettem. Próbáltam felkészíteni magam egy újabb támadásra, de akkor csak egy valamit láttam. Vért.
-Harry a kezed.-nyúltam volna érte kissé félve, mikor zörgést hallottam a zárt ajtó túloldaláról. Mindketten gyorsan odakaptuk a fejünket, de a zaj távolodott, majd megszűnt. Mintha valaki épp a lépcsőn menne lefelé. Valaki itt volt és hallgatózott?
Harry sietve tépte fel az ajtót és körbenézett, de nem volt kint senki, még csak villany sem égett sehol a házban. Egy pillanatra még visszanézett rám, majd  eltűnt a sötét folyosón. Én felálltam és elkezdtem összeszedni a törött üveg darabokat és vigyáztam, hogy ne vágjam meg magam. Apróbb szilánkok még maradtak a kis szőnyegen, amit nem tudtam felszedni, így inkább felcsavartam a szőnyeget, nehogy valaki még ebben is megsérüljön, majd a szemetet a kis kukába dobtam.
Harry visszajött és először a padlóra, majd rám nézett.
-Kösz.-motyogta halkan, majd még egy kört tekert kezére a fásliból és a végét stabilizálta.
-Jól vagy?-kérdeztem közelebb lépve. Meg akartam érinteni a karját, de elhúzódott tőlem.
-Ne érj hozzám.-szólt undorral, majd a szekrényhez lépett. Kivett egy vastag takarót és ledobta a földre hanyagul. Az ágyról levette a saját takaróját és a párnáját, majd a földre feküdt.-Éjszakát.-morogta az orra alatt, majd megfogta a távirányítót, kikapcsolt a tévét. Teljes sötétség telepedett a szobára, mire beláttam nekem sincs más lehetőségem.A bőröndöm kis rekeszéből előszedtem egy dobozt. Az altatómat, majd két szemet bevettem. Felmásztam az ágyra és a Harrytől távolabb eső részre feküdtem. Összehúztam magam és átöleltem a párnám.
-Jó éjt.-mondtam remegő hangon, majd letöröltem egy legördülő könnycseppet. Remek.. Már megint elrontottam mindent.. Mindent.

Louis szemszöge:

(ugyanebben az időben)

Valami csörömpölésre ébredtem fel. Hunyorogva a digitális órára pillantottam. 23:49.  Elég késő van. Ki a fene csörtet ilyenkor bármivel is. Nagy nehezen felkászálódtam az ágyból és az üres poharamat néztem fanyalogva. Nem sok kedvem volt  kimenni, de szomjas voltam. Viszont egy valamit észrevettem. Már kevésbé fáj a fejem és ez haladás. 

Amint kiléptem az ajtón megbotlottam és az ajtó melletti dísz vázát kis híján fellöktem. Forgott néhányat a tengelye körül, majd mikor el akart dőlni elkaptam. Győzelem. Lementem a lépcsőn egyenesen a konyhába és engedtem magamnak egy pohár hideg vizet, majd mikor visszafelé tartottam valami tompa fényt láttam a nappaliból kiszűrődni és  úgy gondoltam, megnézem. Egy laptop fénye volt, amit Gemma az ölében tartott. Hallhatta lépteim zaját, mert amint közeledtem hozzá hátrafordult és mosolyogva köszönt.

-Szia Louis. Hát te?-nézett rám kérdőn, mire  felemeltem a kezemben tartott poharat. Bólintott én pedig közelebb lépve hunyorogva kezdtem vizslatni a képernyőt. Valamiféle kép szerkesztő program volt megnyitva, benne egy kép Aileenról, ahogy az utcán sétál egyedül. Valahogy nem volt világos, mire is kell neki ez a kép. Ekkor megnyitott egy új ablakot, mire egy másik kép jelent meg. Niallről. A képeket egymásra húzta, majd igazgatni kezdett rajta, mintha a két ember egymás kezét fogná. Akkor megértettem. Manipulálja a képeket.

-Mi a franc ez?-meredtem rá, kikapva a kezéből a gépet.

-Egy kis meglepetés Harrynek.-vette vissza mosolyogva, miközben cseppet sem zavartatta magát.

-Miért?-néztem rá kérdőn.

-Mert kihasználom, hogy összevesztek.-nevetett. Én csak kérdőn néztem rá. Eddig minden jó volt. Min vesztek össze? Értetlen tekintetemet látva magyarázni kezdett.-A kis Aileen összefeküdt Niallel és ezt most tálalta ki a tesómnak.-szemeim elkerekedtek és abban a percben világossá vált minden. Azért manipulál Niallről és Alieről képeket, hogy még nagyobb bajba keverje.Ebben ajtó nyílt az emeleten. Kikaptam Gemma kezéből a laptopot, ismét, majd a lépcső irányéba indultam.

-Ha ezt megmutatom Harrynek, nem lesz meglepetés.-szóltam határozottan.

-Ha most megmutatod neki ezt, valami csoda folytán megtudja az igazságon Laylaról.-a név hallatán megtorpantam és a gép majdnem kiesett a kezemből. Vissza fordultam, mire Gemma elismerően bólintott.-Jó fiú.-dicsért önelégült vigyorral az arcán, amint visszalépkedtem a kanapé mellé és a laptop ismét az ő kezében volt.

-Ezt akkor sem fogod ennyivel megúszni.-rohantam felfelé a lépcsőn. Ő csak nevetett és valami olyasmit motyogott, hogy már meg is úszta. Bezártam magam mögött az ajtót, majd neki dőltem és lecsúsztam a földre. Arcomat a tenyerembe temettem.
-Egy gyáva alak vagy Louis Tomlinson.-szóltam halkan.-Egy gerinctelen gyáva alak.
És ez így igaz. Most, hogy a legjobb barátom testvéréről kiderült, hogy egy gonosz kis hárpia, aki szét akarja szedni Harryt és Aliet..Nekem lenne lehetőségem megvédeni őket ettől a csapástól, de helyette magamat védem. Magamat, aki már évek óta szembenézek a bűntudattal.A bűntudattal, ami azért gyötör, mert a legjobb barátom szíve miattam tört darabokra.

*Visszatekintés*

Két évvel ezelőtt. 

Az ágy szélén ültem, miközben ő telefonált. Tudtam ki van a vonal túlsó végén és azt is tudtam, hogy a lelke ezekben a percekben törik darabokra. Nem kellene ezt csinálnom. Nem szabadna. De szeretem.. Rápillantottam, miközben ő fel s alá járkált előttem.  Hosszú szőke haja hanyagul összefogva és pár tincs az arcába omlik. Egyszerűen gyönyörű. Arca néha eltorzul miközben beszél és egy-egy fájdalmas pillantást vet rám időközönként.

-Ne Harry. Ne gyere ide.-mondja a készülékbe. Majd kis szünet után újra beszélni kezd.-Ennek vége van. Fogd már fel. Vége.-szájához kapja a kezét, majd mikor felálltam és látta aggodalmas tekintetemet, kihangosította a telefont.

-Layla kér-lek. Én.. én szeretlek.-zokogott Harry a telefonba.-Mind..mindjárt ott vagyok. Beszéljük ezt meg. Kérlek.-könyörgött.

-Nem Harry. Én már nem szeretlek. Sajnálom. Nekem ez nem megy. Tartsd tiszteletben a döntésem. Vigyázz magadra.-nyomta meg a piros gombot Layla, majd leült az ágyra.-Én nem így akartam.-nézett rám bűnbánó arccal.

-Ahogy én sem.-öleltem át óvatosan.

-Nem akartam őt megbántani, de mióta téged ismerlek..Én.. téged szeretlek.-most valahogy nem tudtam örülni ennek a kijelentésnek, tekintve, hogy én akkor ismertem meg Laylát, mikor Harry, a párjaként mutatta be nekünk. Elkezdtünk beszélgetni. Számot cseréltünk, mint 'csak baráti' csevegés címszó alatt. Egyre többet telefonálgattunk és a többiek háta mögött találkozgattunk. És akkor egyik este megtörtént. Beleszerettem.  És a kapcsolatunk hónapokig titokban maradt. Remekül megvoltunk, miközben a legjobb barátomat vigasztaltam hazug szavakkal, hogy egyszer majd minden rendben lesz köztük, pedig tudtam hogy soha nem esz semmi a régi. És azt is tudtam., hogy Harry fülig szerelmes és én meg akartam állni..de nem voltam rá képes, mert én is beleestem.. Visszavonhatatlanul. Layla sokáig őrlődött, míg végül kimondta, hogy vége..Harry pedig összetört és csak próbálkozott. Tényleg szerette őt és nem volt képes elengedni.. Mi pedig? Együtt maradtunk és próbáltuk meggyőzni egymást, hogy nem vagyunk rossz emberek.. De ezt a hazugságot egyikünk sem volt képes elhinni. A bűntudat mindkettőnket emésztett, mégis folytattuk.. Most meg?..

Vadul csengetnek a bejáratnál.

-Ne.-nyögött fel hirtelen Layla, majd sietve körbenézett. összekapkodta a cipőm és a ruháim, majd gyorsan a kis gardrób szoba felé tolt és utánam hajította a táskám.-Bújj el itt és maradj csendben.-oltotta le a kis villanyt, majd kiszaladt a szobából és ajtót nyitott. Résnyire nyitottam a szekrény ajtót, így láttam és hallottam mindent. Harry arcát törülgetve rontott be a szobába.

-Menj el kérlek.-nézett rá Layla könyörgőn.-Értsd meg sajnálom, de már nem szeretlek.-mondta ki a súlyos szavakat.

-Van.. van valaki más?-kérdezte Harry szipogva. Layla lesütötte a szemeit és óvatosan a vállára tette a kezét. Bólintott.

-Sajnálom.-mondta elhaló hangon. Harry sarkon fordult és elment, én pedig a cuccaimat a földre dobva kirohantam a szekrényből és a karomba zártam a reszkető lányt. Szemmel láthatóan valóban nem akartam, hogy ez legyen belőle. Ahogy én sem ezt akartam. Fájt, hogy megbántottam a legjobb barátomat. Tudtam, hogy az amit most fogok tenni fájdalmas lesz, de helyesen kell cselekednem. Megfogtam Layla állát és magam felé fordítottam.

-Ezt nem folytathatjuk.-mondtam ki halkan lesütött szemekkel.

-Tudom.-fúrta arcát a vállamba.

Azon a délutánon, mint barátok váltunk el egymástól. Mint törött szívű barátok. Tisztán emlékszem, hogy aznap egész este ott virrasztottam a zokogó Harryvel és akkor nekem is meghasadt a szívem.

*Visszatekintés vége*

És azt, mi történt akkor Layla és köztem rajtunk kívül egyetlen ember tudta. Gemma, aki valami csoda folytán nem mondta el az öccsének mi történt. Talán csak azért, mert nem akarta, hogy még jobban összetörjön.. Azóta árulónak éreztem magam. Mert tudtam, hogy Felicityt sem szerette igazán, ő csak egy barátnőpótló volt számára. Viszont Aileen..Vele tényleg boldog.. És most, hogy valaki szét akarja őket robbantani.. Valaki, aki engem fenyeget a múlttal gyáva vagyok.. Gyáva vagyok és magamat védem meg ahelyett, hogy a legjobb barátom boldogságát védeném meg, amíg lehetőségem van rá.. 

Reggel karikás szemekkel ébredtem arra, hogy Anne kopogtat az ajtón és reggelizni hív. Valahogy nem volt étvágyam sem és olyan fáradt voltam, hogy azt hittem menten összeesek.  Összesen ha aludtam fél órát, és akkor is rém álmaim voltak. 

Összeszedtem a cuccaim és az emeleti mosdóba mentem. Gyorsan letusoltam és mikor épp felöltözni készültem beszélgetést hallottam a folyosóról. 

-Gemma én.. én nem értem mit tettem ellened, hogy ennyire gyűlölsz?-kérdezte Aileen.

-Egyszerű.Élsz.-jesszus. Hogy lehet valaki ennyire szívtelen? Itt valószínűleg egyikük elment, mert a beszélgetés befejeződött. Én a szobámba siettem. Igyekeztem elkerülni a házisárkányt és az ágyon fekve nyomkodtam a mobilom amikor hirtelen a földszinten hatalmas hangzavar támadt. Gyorsan lerohantam, hogy megnézzem mi folyik ott, pedig már tudtam. Az előszobában találtam Aileent és Harryt, Gemma pedig sehol sem volt.

-Mi a fene ez?-dobta az újságot Alie elé a padlóra Harry magából kikelve. Nem tudtam elolvasni a főcímet, de azt láttam, hogy a címlap az a fotó, amit Gemma szerkesztett össze. 

-Én. én tényleg nem tudom Harry hinned kell nekem, ezek a képek manipulálva vannak.-könyörgött Aileen elcsukló hangon.

-Mi a francot képzelsz magadról te ribanc?-rontott neki Aileennak Harry. Pulóverénél fogva a falhoz nyomta.

-Hé haver. Állj le.-próbáltam meg lefejetni Harry kezét a halálra rémült lányról. Lassan kezdem azt hinni, hogy Harrynek düh kontroll tanfolyamra kellene járnia.

-Tűnj már el innen.-lökött félre úgy, hogy a lépcsőre ültem és a derekamat fájlaltam. Mire felnéztem, Aileen és Harry eltűnt. Felrohantam a szobámba és hívtam egy taxit. Én nem maradok itt tovább. Nem vagyok hajlandó nézni ezt. Itt mindenki megbolondult.

Rossz előérzetem támadt és valami azt súgta, meg kell keresnem Aliet. Ismét a földszintre rohantam és a konyha bejáratánál találtam Gemmát, aki az ajtó résén leskelődött befelé.

Bentről egy pofon csattanásának zaja szűrődött ki és mikor láttam Gemma önelégült arcát és egy halk nyögést hallottam, már tudtam, hogy ki ütött meg kit. 

Gyorsan félrelöktem a leskelődőt és feltéptem a konyha ajtót. A sarokban a földön feküdt Aileen. Az arcát fogva zokogott. Harry pedig nekem háttal, a pultnak támaszkodva ziháltan vette a levegőt. majd egy hirtelen pillanatban ismét a földön fekvő felé indult. Akkor elkaptam az egyik vállát és erővel magam előtt tartottam.

-A nővéred manipulálta azokat a képeket róluk.-mutattam az ajtóban álló Gemmára, akinek rémült arca pillanatokon belül gúnyos mosolyra váltott. Tisztában volt vele, hogy Harry nem fog hinni nekem és kész volt felfedni kis titkunkat amiről két évig hallgatott. Harryre néztem és meglepett tekintetét látva magyarázkodni kezdtem.-Gyűlöli Aileent és meg akar szabadulni tőle.-mondtam, majd láttam kérdőre akar vonni, hogy merem megvádolni a testvérét.-Nézd csak meg a gépét, a kép szerkesztőjét és a lomtárat.-mondtam magabiztosan.-És az elküldött e-mailekbe sem ártana, ha beleolvasnál.-engedtem el Harry vállát.

-Valamiről megfeledkeztél Louis drágám.-hallottam Gemma hangját. És akkor ideje volt, hogy Harry megtudja. Joga volt hozzá.

-Értem hagyott el Layla.-mondtam ki hirtelen, majd ott hagytam a lefagyott Harryt és a sarokban összekuporodó Aileent segítettem fel a földről.-Hozd a bőröndöd, elmegyünk innen.-húztam finoman magam után ki a konyhából és mindketten az emeletre mentünk. Pár pillanat múlva a bejárati ajtónál álltunk és a meghökkent Harryre vetettünk egy pillantást, majd meghallottuk, hogy a taxis dudált. Köszönés nélkül hagytuk el a Styles házat és kabátjainkkal a kezünkben léptünk ki a sűrű hóesésbe. Anne épp a kis kapun lépett be és értetlen tekintettel meredt ránk.-Kérdezd a gyerekeid.-böktem oda neki, majd elköszönve a taxi csomagtartójába tettük a bőröndöket és mindketten beültünk hátra. A sofőrnek eldaráltam a hotel címét és útnak indultunk. Aileen egész úton a vállamra dőlve sírt én pedig próbáltam támogatni.. Bár ebben a helyzetben én is sírni tudtam volna.

Egy két ágyas szobát vettem ki magunknak. Először külön szobát akartam, de helyesebbnek láttam, ha most nem hagyom magára Aileent.. Az ő érdekében.

Egész estig nem csináltam mást, csak Aliet vigasztaltam, de hirtelen beugrott egy ötlet. Felvetettem, hogy menjünk el szórakozni, bár sejtettem a választ és amint kérdeztem meg is bántam de meglepődtem. Rábólintott. A recepción elkértük a legközelebbi elfogadható klub címét és taxival egyenesen oda mentünk. A látvány nem volt új. Őrjöngő fiatalok, pia, tánc, buli ezerrel. És Aileen ismét meglepett. Sorra egymás után itta a koktélokat és egyre jobban érezte magát, pedig én azt hittem nem iszik. A felejteni vágyás mikre rá nem veszi az embert? Én is sorra ürítettem, a poharakat.Egyre többet és többet. És jól éreztem magam. Egy időre el is felejtettem minden gondomat.

Reggel az üzenetjelző hangocska ébresztett fel.Halk volt. Legalábbis általában, most viszont mintha egy mikrofon elé tartanám. Visszhangzott a fejemben, ami egyébként is hasogatott.

-Soha többé nem iszom.-szólaltam meg mire egy halk nyöszörgésre lettem figyelmes. Szemeim azonnal kipattantak és a látvány kijózanított. Én az ágyam belső felén feküdtem. Egy szál, félig lerángatott alsógatyában. Fél kezemmel Aileent szorítottam magamhoz, aki meztelen felsőtestével(!!) a mellkasomon feküdt. Lábaink össze voltak fonódva. Egyik keze arcom mellett pihent a másik pedig..nem épp olyan helyen ahol lennie kell. Gyorsan elsöpörtem a lényegtől és szólítgatni kezdtem.-Alie. Alie ébredj fel.-ráztam meg, mivel semmi jelét nem mutatta annak, hogy fel akarna ébredni. Hangom hallatán szemei kipattantak és rá is hasonló hatást mért a látvány. Valamint az, hogy ő is egy szál bugyiban feküdt mellettem. Gyorsan magára kapta a takarót és a tegnapinál is rémültebb tekintettel meredt rám.

-Mi a fenét műveltünk tegnap éjjel?-kérdezte kissé hisztérikus hangnemben miközben én haját félre söpörve egy szívás nyomot fedeztem fel a nyakán.-Én.. én nem emlékszem.-teltek meg könnyel a szemei..

-Nem tudom..-mert ez volt a legrémítőbb az egészben.. Itt ébredtünk egymáson fél csupaszon. De hogy mit műveltünk este? teljes kép szakadás..

Nos cimbiik. Remélem elég izgis nektek a rész és várjátok a kövit, amit hamarosan ismét én hozok. Komizni ér puszi: :3

Szofiis.,

2.évad/10.rész

Aileen szemszöge

Igazából, fogalmam sem volt abban a pillanatban, hogy mit, miért teszek. Csak ott álltam, Harry karjai közt, egy új évben, ami most kezdődött. Még mindig ugyanaz a kérdés keringett a fejemben "Niall vagy Harry?" Harry itt van velem, Niall viszont egy szót sem szólna hozzám jelen pillanatban. De viszont Niall akkor volt velem, amikor Harry nem. Átadtam magam neki és mégis mi lett belőle. Semmi. Kész, passz, elfelejtve. Hirtelen Harry hangja törte meg a gondolatmenetemet.
-Keressük meg a fiúkat!-mondta, majd megfogta a kezemet és maga után húzott. A tömegben csak nagyon lassan tudtunk haladni, most nem kellett lökdösődnünk, hogy minél előbb eltűnjünk, vagy az ő esetében utolérjen. Egyszer csak azt látom, hogy megfordul és mond valamit, meg mutogat, de nem értettem belőle semmit a hangzavar miatt. A színpadon valami zenekar játszott, körülöttünk részeg emberek üvöltve énekelték a számot, rendszerint eltévesztették, vagy valami mást "énekeltek". Amennyire a szájáról le tudtam olvasni azt mondhatta, hogy látja a többi srácot. Mikor észrevette, hogy értetlenül nézek rá csak legyintett és tovább húzott a tömegbe, most már célirányosan. Nem sokkal később már előttük álltunk.
-Boldog új évet!-kiáltották egymáson dülöngélve. Látom találtak piát maguknak rendesen.
-Nektek is.-mosolygott rájuk vidáman Harry, majd átkarolva vállamat közelebb húzott magához.
-Látom jól kezdődik az évetek!-nevetett saját magán Louis és azt hiszem ezt most nekünk mondta, de nem vagyok benne biztos, mert egyikünkre sem nézett.-Csak aztán, ha hazaértünk halkan, oké?-tette hozzá és még lereagálni sem volt időnk, mert egyből utána azt kiabálta, hogy 'Ismerem ezt a számot!' és elkezdte énekelni az egyik dalukat, pedig nem is az ment, na mindegy. Miután Zayn elkezdett ráénekelni Louisra kezdett furcsa lenni, mert a zenekar valami rock számot játszott, Louis a 'Rock Me'-t énekelte, míg Zayn a 'Same Mistakes'-et és, ha ez még nem lett volna elég körülöttünk üvöltöttek más részeg emberek, azt hiszem valahol verekednek is. Miután Harry látta rajtam, hogy nem nagyon örülök ennek a káosznak szólt Liamnek, hogy elmegyünk sétálni, de nem biztos, hogy már visszajövünk. Lassan kisétáltunk a Time Square-ről és kézen fogva mentünk New York utcáin. Egy jó darabig még hallottuk a zenekart, de egy idő után már egy kis jelét sem észleltük, hogy a Time Square-en mekkora buli van. Nem sokan sétáltak az utcán, mindenki valamilyen buliban volt, vagy épp ment valahova. Mi pedig, Harryvel lassú lépésekkel jártuk a várost. Csend volt közöttünk, nem volt kedvünk beszélni és ez most pont így volt jó. Mindketten gondolatainkba zárva. Egészen a hotelig sétáltunk, úgyhogy inkább már felmentünk a szobánkba. Mindketten letusoltunk és átöltöztünk pizsamába, majd bekapcsoltuk a TV-t. Miután a távirányított magamhoz vettem Harry a mellkasára vont és kivette a kezemből. Átkapcsolt a Nickelodeonra, ahol SpongyaBob ment. Hát, így ünnepeltük az új év eljövetelét.

Reggel, amikor felkeltem Harry még aludt. A fiúk gondolom a szobájukba voltak és józanodtak, természetesen alvás közben, mert még nagyon korán volt és egyébként is már fent se voltunk, amikor megjöttek, legalább is szerintem megjöttek. Fogtam magam és kimentem a konyhába. Csináltam magamnak nutellás kenyeret reggelire, s miután megettem csináltam Harrynek is. Egy tálra raktam, majd bevittem a szobába. Letettem az ágy melletti éjjeli szekrényre a tányért, majd egy apró puszit nyomtam az alvó Harry arcára, mire elmosolyodott és csak azután nyitotta ki szemeit.
-Jó reggelt!-mosolyogtam rá kedvesen.
-Neked is.-nyújtózkodott, majd felült. Megragadta a derekam és közel húzott magához. Lassan közel hajolt hozzám és lágy csókot lehelt ajkaimra.-Megtudnám szokni az ilyen reggeleket!
-Én is.-húzódott szélesebb mosolyra szám.-Csináltam reggelit. Nem nagy szám, csak nutellás kenyér.
-Köszönöm.-vette el a tányért, majd egyből beleharapott az egyik szeletbe.-Ühm...-kapta be gyorsan az utolsó falat kenyeret, majd lenyalta ujjai hegyét, miközben mutatta, hogy eszébe jutott valami.-Ma mindannyian haza megyünk.-mondta, miután lenyelte a falatot.
-Oh...-nem tudtam mit mondani erre.
-De..-mondta vidám hangon.-..arra gondoltam, hogy eljöhetnél hozzánk. Szeretném, ha megismernéd a családom! Mielőtt válaszolnál, annyit mondok, hogy bármit mondhatsz, de már megvettem a jegyeket.-húzott közelebb magához és rám mosolygott.
-Hát, akkor nem mindegy, hogy mit mondok?-kérdeztem.
-De, de mindegy.-válaszolta, majd apró csókot nyomott a számra.
-Akkor szerintem én összepakolok.-álltam fel, majd elmentem, hogy összepakoljam a cuccomat.

Már a reptéren várunk, hogy felszállhassunk a gépünkre, mindannyian. Igen, még Niall is itt van, de Ő Írországba megy, mi meg mind Londonba és onnan pedig kocsival a szülővárosokba. Miután bemondták, hogy a dublini járatra kezdjék meg a beszállást Niall intett egyet, nem is mondott semmit, csak elindult. A fiúk csak néztek utána és sajnálkozva figyelték, ahogy elmegy. Tíz perccel később mi is felszállhattunk a saját gépünkre, úgyhogy nem nagyon volt időnk ezen agyalni. A gépen senkinek sem volt kedve hülyülni, Louis és Zayn súlyos másnapossággal szenvedtek. Vettek be gyógyszert, de -állításuk szerint- csak rosszabb lett az egész és most már zúg a fejük, ezért még jobban fáj nekik. Harry mellett ülve néztem ki az ablakon egyenesen New Yorkra, ahogy elhagyjuk. Megint itt hagyom az USA-t és megint Harry mellett. Ahogy visszaemlékeztem arra a repülő útra álomvilágba mélyedtem és az egész utat sikeresen átaludtam.

Helló evribádíí :) bocsi a hosszú kimaradásért :( most jöhetnék a kifogásokkal (sok lenne) de lett volna időm, csak erőm nem volt. Ma, amikor felkeltem, boldogan keltem és elhatároztam, hogy megírom a részt és, hát így is lett. Tudom, tudom, eseménytelen, rövid és a többi és a többi... De mentségemre legyen, hogy, azért lett ilyen, mert a következő részben lesz esemény és azt már előre lefoglalta Szofiis. :/ Na nem is húzom tovább, komik, pipák, feliratkozók jöhetnek ^^ ja és én is szeretném megköszönni, hogy kimaradás közben ennyire megemelkedett a feliratkozók száma és az old.megj.ek száma is :)
~D xx

Se02 part 10? Coming soon.

Üdvözlet kedves olvasóink! Az első szavaknál megnyugtathatlak titeket, nem rossz hírt akarunk most közölni veletek. Amint észrevehettétek, az utóbbi időben eltűntünk a bloggeréletből. Az okok egész egyszerűek: suli, tanulás, vizsgák, időhiány, családi gondok. Tudjátok? Csak a szokásos herce-hurca. Aki hasonlóképp blogot vezet suli mellett az tudja, de reméljük, azok a követőink is megértenek minket, akik nem tesznek így. Na nem húzom tovább az időt. Lényeg a lényegben, hogy a következő résszel ~D tartozik nektek. Ha valaki követi a chat-válaszainkat, az kideríthette, hogy kedves írótársam már jelenleg is dolgozik a fent említett részen. Végülis csak ennyit szeretnék tudatni veletek, hogy a rész hamarosan kikerül. :))
Nagyon reméljük, hogy az egy hónapos csúszás ellenére nem hagytatok el minket, bár azt is megértjük. Mindenesetre most is szeretnénk megköszönni a nem sok híján 50ezer kattintást és az 59 feliratkozót. Abból számítva, ahogyan kezdtük ez nagyon sokat jelent nekünk. Szóval KÖSZÖNJÜK! ♥
Tehát a rész hamarosan kint lesz, reménykedünk, hogy velünk maradtatok és tűkön ülve várjátok Aileen kalandos életének folytatását a Harry és Niall közötti vívódás közepette. :))

Sok sok puszi:
Szofiis. xo

2.évad-9.rész

Aileen szemszöge:

A fagyos levegő ellenére is egy forró hullám söpört végig a testemen, ahogy Harry ajkai szorosan az enyémhez tapadtak. Szívem már mondhatni a torkomban dobogott. Szinte már fájóan lüktetett. Mintha csak ki akart volna törni onnan, hogy csupán egy tátongó üres lyuk maradjon a helyén. Hogy ne fájhasson többé. Hogy ne kelljen döntenem. Hogy ne kelljen szenvednem. Vagy csak azért akart menekülni, hogy azt az űrt majd valaki más törött szíve tölthesse be később? Harryé.. Vagy másé..Nem is tudom pontosan mi lehetne itt a jó lépés.. Abszolút patthelyzet.. Mert fáj. Fájnak Niall szavai. Kegyetlenül fájnak. De szeretem.. Még mindig. Ahogy Harryt is. Annyira nehéz.

-Harry én..-dadogtam bénán, amint ajkaimat elválasztottam az övétől. Tekintetében a remény és csalódottság tisztán kivehető volt.-Nekem most van egy kis dolgom. Ne haragudj.-fejtettem le kezeit a derekamról és megindultam a hömpölygő tömegben.Kissé kellemetlenül éreztem magam, hogy csak így ott hagytam, de muszáj volt megtennem valamit, hogy tiszta lehessen a lelkiismeretem. Próbáltam átvágni magam a kisebb nagyobb csoportokba verődött emberek garmadán, ami több-kevesebb sikerrel meg is történt.

Egy felállított sátras étterem mellett,-amiket ilyen rendezvényekkor felállítanak-padok és asztalok voltak elhelyezve, melyeket kissé belepett a hó. Megálltam az egyik asztal mellett és kicsit próbáltam melegedni a sátorból kiáramló meleg levegőben, majd mikor kellően felkészítettem magam a legrosszabbra, ami várhat zsebemből előhúztam a telefonomat és a híváslistában kikerestem Niall nevét. Szemem hosszasan elidőzött a beállított hívóképén. Tökéletes frizuráján, gyönyörű pillantásán és csodálatos mosolyán. Ujjam sokáig vacilált a 'hívás' és az 'üzenet küldés' gomb között. Mikor apró hópelyhek kezdtek vízcseppekké válni a kijelzőmön végül megtöröltem a készüléket és az üzenet küldésre nyomtam.
Annyi minden kavargott a fejemben. Annyi mindent szerettem volna kérdezni. Annyi minden volt amit el akartam mondani. Annyira meg akartam osztani vele, hogy kimondhatatlanul fájtak a szavai, de függetlenül ettől szeretem. Szeretem.. De nem szerelemből.. Nem, nem ez nem igaz. Voltaképp már magam sem tudom pontosan hogyan is szeretem. Nem vagyok képes eldönteni, hogy AZ a bizonyos érzés, amit a mai kor embere szerelemnek hív pontosan melyik fiú felé húz. Már nem tudom melyik sráccal tart az az Igazából szerelem és kivel a Barátság extrákkal. Igen tudom, tök nevetséges az érzelmeimet filmcímekkel érzékeltetni, de talán csak az agyam így próbálja oldani azt a fájdalommal vegyült feszültséget ami tombol bennem.
Lassan rávettem magam, hogy írjak is valamit abba az üres mezőbe, mely a telefonom képernyőjén villódzott lassan öt perce és újabb vízcseppek telepedtek meg rajta.(amik azt hiszem nem tesznek neki valami jót.)

Niall én, annyira sajnálom. Sajnálok mindent. Még egyszer remélem, hogy majd mindent helyre tudok hozni és idővel nem gyűlölsz majd. Ja és Boldog Új Évet.

Ujjam a küldés gomb helyett a törlésre helyeztem. Hisz megmondta. Megmondta, hogy amit elrontottam már nem fogom tudni helyrehozni.. Akármennyire szeretném is. Mindezek mellett pedig nem ő az egyetlen sértett fél a történetben.. Legalábbis azt hiszem.

Miért kellett ezt tenned velem? Mire volt ez jó pont újév előtt? Ez volt a célod? Jó oké rendben én is tettem olyan dolgokat, amikkel megbántottalak téged és azt hiszem mérhetetlen fájdalmat is okoztam vele, de nem értelek. Miért mondtál olyat, amit nem gondoltál komolyan? Mert nem gondoltad komolyan ugye? Vagy.. tényleg csak egy lány voltam akit fel akartál szedni? Egy trófea amit meg szerettél volna szerezni? Tényleg ennyire jól színészkedsz vagy én ismertelek ilyen kegyetlenül félre? Most boldog vagy? Vagy épp elégedett magaddal? Elérted a célod? Mert  nekem most fáj. Nagyon fáj.. Talán el sem tudod képzelni mennyire. Mit érzel most Niall? Boldog vagy amellett a lány mellett vagy ő is csak egy amolyan következő trófea? De.. de te nem lehetsz ilyen.. Te nem vagy e


Na igen. Itt ütött be a telefon üzenetek karakter korlátozása. És azt hiszem talán el sem küldtem volna. Túl sok benne a kérdés.. a kétely. Nem tudtam mit kellene írnom. Végül megmaradtam az egyszerű üzenetnél.

Boldog Új Évet! Vagy inkább.. csak boldogabbat a tavalyinál. Aileen.

Hosszas tépelődés után a küldés gombra nyomtam. Úgy döntöttem vissza kellene mennem Harryhez és kimenteni magam a helyzetből, hogy miért is hagytam ott se szó se beszéd miután 'egy éven keresztül' csókolóztunk. zsebre tettem a készüléket miután rezgőre állítottam,-hisz ebben a tömegben úgysem hallanám meg ha csörögne, a rezgést viszont csak érzem, ha pedig nem akkor így jártam.-majd sarkon fordulva beleütköztem valakibe. Az ismerős illat ellepte orromat és az erős kezek a derekamra fonódtak. Kissé hátrébb léptem, hogy a zöld szempárba tekinthessek.
-Te követtél?-kérdeztem kissé értetlenül. Ő aprót bólintott, majd szája szóra nyílt.
-Niallnek írtál?-kérdezte rezzenéstelen arccal. Most felháborodhattam volna, hogy milyen jogon követ és kéri számon rajtam mit csinálok, nem tartottam sem fontosnak sem korrektnek.
-Igen.-próbáltam nem lesütni a szemem és értelmezni azt arcára ülő félmosolyt, majd fürkészni az ő szemeit, melyek éppen már a földet pásztázzák. Rosszul érinti ez a dolog és meg is értem. mert nem olyan nehéz. 
De nem akartam őt így látni. Karjaimat nyaka köré fontam és homlokomat állkapcsának támasztva a sáljába fúrtam arcomat. Sírni tudtam volna.
 A fejemben mindenféle hang tombolt és már nem tudtam kivenni melyik mit is mondd. Már éreztem magamon a sors előtörni készülő baljós viharszelét. Mert mind tudtuk.. Tudtuk, hogy ez csak a vihar előtti csend.. Annak az előtörni készülő fájdalomnak a néma sikolya, mely most mindhármunk szívében ott lappang és csak arra vár, hogy valaki meghallja. Hogy valaki megszabadítsa az örökké tartónak tűnő szenvedésből és visszahúzza az életbe, vagy olyan mélységekbe taszítsa, ahonnan már nem létezik visszaút.
Mind tudtuk, hogy az elkövetkezendő időszak kegyetlen módon próbára fogja tenni a bandát. A barátságunkat. A kapcsolatunkat. A szeretetünket. A szívünket. A lelkünket. Az életünket. 
Mindez azért mert hónapokkal ezelőtt felültem egy repülőre, pont arra a helyre ami mellé egy sztár kapott jegyet.
Tudtuk, hogy innen már nincs hátra arc. Már túl messzire mentünk. Tudtuk, hogy nehéz lesz.. De a legfontosabb, amivel mindenki tisztában volt, mégis csak én éreztem a súlyát igazán. Az egyetlen olyan döntésem, melyet talán életem végéig bánhatok. A kérdés egyszerű, csak megadni nehéz rá a választ.
Niall vagy Harry?


Nos gyerekek kegyetlenül sajnálom, hogy ennyire elcsúsztam a résszel valamint tudom, hogy nem ez a legjobb és leghosszabb munkám, de ne haragudjatok, de nem tellett tőlem többre jelen pillanatban. A következő rész nem tudom mikor várható Dóritól. Viszont kérés, kérdés.
Ha úgy gondoljátok, maradjak a NSF írója, kommentben vagy facebookon kérlek írjatok véleményt, érdemes-e maradnom, mert ha nincs akkor nem hiszem, hogy van értelme folytatnom a blogolást.
Üdv. : Szofiis.