2.évad/10.rész

Aileen szemszöge

Igazából, fogalmam sem volt abban a pillanatban, hogy mit, miért teszek. Csak ott álltam, Harry karjai közt, egy új évben, ami most kezdődött. Még mindig ugyanaz a kérdés keringett a fejemben "Niall vagy Harry?" Harry itt van velem, Niall viszont egy szót sem szólna hozzám jelen pillanatban. De viszont Niall akkor volt velem, amikor Harry nem. Átadtam magam neki és mégis mi lett belőle. Semmi. Kész, passz, elfelejtve. Hirtelen Harry hangja törte meg a gondolatmenetemet.
-Keressük meg a fiúkat!-mondta, majd megfogta a kezemet és maga után húzott. A tömegben csak nagyon lassan tudtunk haladni, most nem kellett lökdösődnünk, hogy minél előbb eltűnjünk, vagy az ő esetében utolérjen. Egyszer csak azt látom, hogy megfordul és mond valamit, meg mutogat, de nem értettem belőle semmit a hangzavar miatt. A színpadon valami zenekar játszott, körülöttünk részeg emberek üvöltve énekelték a számot, rendszerint eltévesztették, vagy valami mást "énekeltek". Amennyire a szájáról le tudtam olvasni azt mondhatta, hogy látja a többi srácot. Mikor észrevette, hogy értetlenül nézek rá csak legyintett és tovább húzott a tömegbe, most már célirányosan. Nem sokkal később már előttük álltunk.
-Boldog új évet!-kiáltották egymáson dülöngélve. Látom találtak piát maguknak rendesen.
-Nektek is.-mosolygott rájuk vidáman Harry, majd átkarolva vállamat közelebb húzott magához.
-Látom jól kezdődik az évetek!-nevetett saját magán Louis és azt hiszem ezt most nekünk mondta, de nem vagyok benne biztos, mert egyikünkre sem nézett.-Csak aztán, ha hazaértünk halkan, oké?-tette hozzá és még lereagálni sem volt időnk, mert egyből utána azt kiabálta, hogy 'Ismerem ezt a számot!' és elkezdte énekelni az egyik dalukat, pedig nem is az ment, na mindegy. Miután Zayn elkezdett ráénekelni Louisra kezdett furcsa lenni, mert a zenekar valami rock számot játszott, Louis a 'Rock Me'-t énekelte, míg Zayn a 'Same Mistakes'-et és, ha ez még nem lett volna elég körülöttünk üvöltöttek más részeg emberek, azt hiszem valahol verekednek is. Miután Harry látta rajtam, hogy nem nagyon örülök ennek a káosznak szólt Liamnek, hogy elmegyünk sétálni, de nem biztos, hogy már visszajövünk. Lassan kisétáltunk a Time Square-ről és kézen fogva mentünk New York utcáin. Egy jó darabig még hallottuk a zenekart, de egy idő után már egy kis jelét sem észleltük, hogy a Time Square-en mekkora buli van. Nem sokan sétáltak az utcán, mindenki valamilyen buliban volt, vagy épp ment valahova. Mi pedig, Harryvel lassú lépésekkel jártuk a várost. Csend volt közöttünk, nem volt kedvünk beszélni és ez most pont így volt jó. Mindketten gondolatainkba zárva. Egészen a hotelig sétáltunk, úgyhogy inkább már felmentünk a szobánkba. Mindketten letusoltunk és átöltöztünk pizsamába, majd bekapcsoltuk a TV-t. Miután a távirányított magamhoz vettem Harry a mellkasára vont és kivette a kezemből. Átkapcsolt a Nickelodeonra, ahol SpongyaBob ment. Hát, így ünnepeltük az új év eljövetelét.

Reggel, amikor felkeltem Harry még aludt. A fiúk gondolom a szobájukba voltak és józanodtak, természetesen alvás közben, mert még nagyon korán volt és egyébként is már fent se voltunk, amikor megjöttek, legalább is szerintem megjöttek. Fogtam magam és kimentem a konyhába. Csináltam magamnak nutellás kenyeret reggelire, s miután megettem csináltam Harrynek is. Egy tálra raktam, majd bevittem a szobába. Letettem az ágy melletti éjjeli szekrényre a tányért, majd egy apró puszit nyomtam az alvó Harry arcára, mire elmosolyodott és csak azután nyitotta ki szemeit.
-Jó reggelt!-mosolyogtam rá kedvesen.
-Neked is.-nyújtózkodott, majd felült. Megragadta a derekam és közel húzott magához. Lassan közel hajolt hozzám és lágy csókot lehelt ajkaimra.-Megtudnám szokni az ilyen reggeleket!
-Én is.-húzódott szélesebb mosolyra szám.-Csináltam reggelit. Nem nagy szám, csak nutellás kenyér.
-Köszönöm.-vette el a tányért, majd egyből beleharapott az egyik szeletbe.-Ühm...-kapta be gyorsan az utolsó falat kenyeret, majd lenyalta ujjai hegyét, miközben mutatta, hogy eszébe jutott valami.-Ma mindannyian haza megyünk.-mondta, miután lenyelte a falatot.
-Oh...-nem tudtam mit mondani erre.
-De..-mondta vidám hangon.-..arra gondoltam, hogy eljöhetnél hozzánk. Szeretném, ha megismernéd a családom! Mielőtt válaszolnál, annyit mondok, hogy bármit mondhatsz, de már megvettem a jegyeket.-húzott közelebb magához és rám mosolygott.
-Hát, akkor nem mindegy, hogy mit mondok?-kérdeztem.
-De, de mindegy.-válaszolta, majd apró csókot nyomott a számra.
-Akkor szerintem én összepakolok.-álltam fel, majd elmentem, hogy összepakoljam a cuccomat.

Már a reptéren várunk, hogy felszállhassunk a gépünkre, mindannyian. Igen, még Niall is itt van, de Ő Írországba megy, mi meg mind Londonba és onnan pedig kocsival a szülővárosokba. Miután bemondták, hogy a dublini járatra kezdjék meg a beszállást Niall intett egyet, nem is mondott semmit, csak elindult. A fiúk csak néztek utána és sajnálkozva figyelték, ahogy elmegy. Tíz perccel később mi is felszállhattunk a saját gépünkre, úgyhogy nem nagyon volt időnk ezen agyalni. A gépen senkinek sem volt kedve hülyülni, Louis és Zayn súlyos másnapossággal szenvedtek. Vettek be gyógyszert, de -állításuk szerint- csak rosszabb lett az egész és most már zúg a fejük, ezért még jobban fáj nekik. Harry mellett ülve néztem ki az ablakon egyenesen New Yorkra, ahogy elhagyjuk. Megint itt hagyom az USA-t és megint Harry mellett. Ahogy visszaemlékeztem arra a repülő útra álomvilágba mélyedtem és az egész utat sikeresen átaludtam.

Helló evribádíí :) bocsi a hosszú kimaradásért :( most jöhetnék a kifogásokkal (sok lenne) de lett volna időm, csak erőm nem volt. Ma, amikor felkeltem, boldogan keltem és elhatároztam, hogy megírom a részt és, hát így is lett. Tudom, tudom, eseménytelen, rövid és a többi és a többi... De mentségemre legyen, hogy, azért lett ilyen, mert a következő részben lesz esemény és azt már előre lefoglalta Szofiis. :/ Na nem is húzom tovább, komik, pipák, feliratkozók jöhetnek ^^ ja és én is szeretném megköszönni, hogy kimaradás közben ennyire megemelkedett a feliratkozók száma és az old.megj.ek száma is :)
~D xx