2.évad-11.rész

Aileen szemszöge:

-Rögtön jövök.-hallatszott tompán a vastag ajtó mögül egy lágy női hang. Szaggatottan fújtam ki a levegőt, szívem a torkomban dobogott és azt hittem menten elájulok.
-Nyugi már. Imádni fognak!-ölelt át Harry és a mellettem álló Louisra meredt, hogy mondjon ő is néhány bátorító szót.
-Igen. Téged csak szeretni lehet.-próbált gúnyolódni, de azt hiszem a karma visszavágott. Hirtelen a fejéhez kapott.-A répaszentségit. Szét megy a fejem.-na igen. Mit tesz a másnap?
Az ház ajtaja kinyílt és kilépett rajta Harry nővére, Gemma. Sokat hallottam róla. (Rendszerint csak jót) hisz a srácoknak volt ideje a repülőút alatt mesélni.
-Harry. Istenem, mennyire hiányoztál.-ugrott a nyakába, közben Louis szorosan mellé állt és én háttérbe szorított harmadik lettem. Mint 'meglepetés'.
-Te is nekem Gemm.-szólt Harry, majd néhány másodpercig szorosan ölelték egymást, majd Gemma észrevette a nyöszörgő Louist és hasonlóképp ugrott a nyakába.
-Mondd, hogy van nálatok aspiryn.-szakította félbe a meghitt pillanatot Lou, könyörgő tekintettel nézve a lányra.
-De hisz nem rég vettél be egyet.-bukott ki belőlem. Nem is tudom miért, talán csak azt akartam, hogy észre vegyenek.. Talán nem. De egy biztos. A hatást elértem.
Gemma kíváncsian a hangom irányába fordult és miután a srácok félreálltak, láttam az arcát. Szemei elkerekedtek, szája résnyire nyílt. Azt hiszem mondani akart valamit, de mintha belé fagyott volna a szó. Méla undorral mért végig, mire én is végig néztem magamon és nem találtam semmi foltot a ruhámon. ( Mert azt hittem azt nézi ilyen szemekkel).
-Ő itt Aileen.-mutatott be Harry a testvérének.
-Szia.-nyújtottam a kezem. Úgy gondoltam, ez illendő gesztus.
-Szia.-rázta meg, majd beinvitált minket a házba, hisz kint kezdett már elég hűvös lenni.
Levettük a kabátjainkat és cipőinket, a csomagokat pedig a konyha bejárata mellé pakoltuk le.
-Anya hol van?-kérdezte Harry miután beráncigált engem a nappaliba és leült a fehér bőr kanapéra, majd az ölébe húzott. Louis mellettünk foglalt helyet.
-Elment vásárolni.-válaszolt Gemma, miután beért a nappaliba, kezében egy pohár vízzel és egy szem gyógyszerrel, amit a mi kis 'szenvedőnk' orra alá dugott, majd rosszalló pillantást vetett ránk.
-Akkor mi addig felmegyünk.-állított fel Harry és a csomagjainkért ment.
-Várj ha A..-szólt utána Gemma és kérdőn nézett először rá, majd rám.
-Aileen?-vakargatta meg tarkóját bizonytalanul Harry.
-Ja, igen Aileen. Ha Aileen a vendégszobában Alszik akkor Louis? Csak nem aludhat a kanapén.-fonta össze a két karját.
-Pedig szerintem már azt teszi.-nevettem a kidőlt srácra nézve, mire kaptam egy fél mosolyt és egy 'inkább hallgass' pillantást. Azt hiszem nem nehéz kitalálni, hogy melyiket kitől.
-Tévedésben vagy Gemm. Louis alszik a vendégszobában, Alie pedig velem.-kapta fel a bőröndöket fürtös, majd mikor látta, hogy testvérének ellenvetése lenne ezzel a dologgal kapcsolatban, egyenesen elindult és taszigálni kezdett engem is a lépcsőn felfelé. Még hallottuk ahogy morog valamit, de egy szót sem értettünk az egészből.
Gyorsan kapkodtam a lábaim a lépcsőn, hogy a mögöttem haladó is minél hamarabb felérhessen és letehesse a nehéz csomagokat. Ezután ő lépett előre és a folyosó végéig vezetett, majd berúgta az utolsó szoba ajtaját és belépett rajta, én pedig pár lépés távolságra követtem őt. Bőröndjeinket az ágy mellé rajta és becsukta az ajtót mögöttem, majd mosolyogva állt meg támasztva a fát, mintha csak azt várta volna, hogy körbenézzek. A fal végig fa lécekkel volt rakva, ami egy kis téli kunyhós hangulatot adott az egész szobának. Az ajtó mellett egy szekrény sor húzódott egy hatalmas tükörrel. Az egyik sarokban egy kisebb szekrény felette polcok, különböző DVD-kel, CD-kel és könyvekkel megpakolva. Ezután egy hatalmas francia ágyat pillantottam meg. Közelebb léptem és a bőröndöket kikerülve az ágy túloldalára léptem, ahol egy éjjeli szekrény húzódott. Szemem akaratlanul is egy rajta bekeretezett képen akadt meg. Harry volt rajta és rögtön felismertem az ölében ülő szőkeséget is.
-Felicity.-csúszott ki a számon halkan. Pedig nem akartam kimondani, csak hangosan gondolkodtam. Egy pillanat alatt suhantak át az agyamon az emlékek. Azok a fájdalmas emlékek a 18. születésnapomról. Amikor Harry megcsalt. Vele.
-Jesszus.-ugrott gyorsan az ágyra és kúszva elkapta a fényképtartót, majd kipattintotta a fedelét és a képet összegyűrve a szemetesbe dobta.-Sajnálom.-nézett rám szomorú szemekkel amint meglátta az arcom.-Nagyon rég nem jártam itt és..
-Nem kell mentegetőznöd.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.-Megértem.-füllentettem, bár igazából nem értettem meg.. Hazaszólhatott volna, vagy a itthon nem is tudják, hogy szakított vele és a nővére ezért is lepődött meg, hogy velem állított haza? Nem, nem ez baromság. Aileen fejezd be a kényszer képzeteid gyártását.
Tovább folytatva a nézelődést a szemem megakadt az ablakon. Jobban mondva azon a gyönyörű kilátáson. A hóval fedett erdőn és a felette húzódó hegycsúcsokon. Egyszerűen csodálatos.
Az ággyal szemben egy hatalmas PlazmaTV húzódott a falon, alatta mindenféle eletronikus lejátszókkal. Harry valószínűleg megunta, hogy nem ő köti le a figyelmem és erős keze hátulról megragadta a derekam és felhúzott az ágyra. Aprót sikítottam, majd befészkeltem magam a karjai közé és csak néztem őt néhány másodpercig.
-Miért érzem úgy, hogy a tesód nem kedvel engem?-kérdeztem félve. Vetett rám egy kérdő pillantást, majd hangosan elnevette magát. Bér nem értettem, hogy ezen mi ennyire mulatságos.
-Csak képzelődsz.-mosolygott.-Kedvel téged.-biztatott.
-De úgy nézett rám.. és különben is olyan mogorva.-ültem fel és keresztbe fonott karokkal meredtem, az előttem még fekvő fürtöskére, mire ő is felült.
-Mindenkinek lehet rossz napja nem?-húzta fel egyik szemöldökét. na jó. Ez jogos érv. Azt hiszem. Bólintottam.
-Louis mikor megy haza?-igyekezte, témát váltani.
-Nem tudom.-rázta meg a fejét gondolkodva.Ja igen. A rövid történet itt annyi, hogy Louis eredetileg a családjához utazott volna, de valami rokonuk, nem tudom pontosan ki, megbetegedett és a család őt ment el meglátogatni és nem akarták Louist is feleslegesen oda ráncigálni, így ő Harryvel és velem tölti a banda 'pihenőjét'.
-Harry drágám?-hallottam egy számomra még idegen hangot a folyosón. Harry szeme felcsillant. Hirtelen felpattant az ágyról, feltépte az ajtót és a mögötte álló nőt a karjaiba zárta, majd felemelte és megpörgette.
-Anya.-fúrta arcát a nő nyakába.-Hiányoztál.
-Te is nekem fiam.-bontakozott ki az öleléséből, majd felém fordult és mosolyogva kezet nyújtott.-Bizonyára te vagy Alie.-mondta kedvesen.- Anne vagyok.
-Örvendek.-ráztam meg a kezét. Na ez már rögtön jobban tetszik. Nem olyan fogadtatás mint amit előzőleg kaptam.
A délután további része hamar eltelt. Telefonon beszéltünk Liammel és Zaynnel. Ők már hazaértek. Niall pedig.. Róla nincs semmi hírünk. Már személyesen tőle nincs.
 Vacsiztunk így ötösben, majd mindenki elment aludni. Mi még nem voltunk álmosak így bekapcsoltunk egy filmet az ágyban egymáshoz bújva, betakarózva néztük. Legalábbis addig, amíg Harry keze el nem indult a takaró alatt. Ahogy szembe fordultam vele, cirógatni kezdte a derekamat ott, ahol a pólóm kissé felgyűrődött és bőröm szabadon volt. Arcát fürkésztem és láttam a szemében valamit. Valamit, amit mintha már láttam volna valamikor. Niallnél..és már tudtam mi az. Harry akart engem. s valamiért.. valamiért én is akartam őt.
Ahogy meleg keze felsiklott a pólóm alatt először a hasamra, majd lassan vontatottan egyre feljebb, megmozdult bennem valami. Gyorsan felültem, mire Harry ijedten húzódott el. Meglöktem a vállánál, mire a hátára feküdt és én a csípőjén átemelve egyik lábamat, közre fogtam és kissé ránehezedtem arra a bizonyos pontra. Mondanom sem kell, hogy az a bizonyos pont elemében volt és nem tudom miért, de én is. Harry még mindig meghökkenve nézett rám, de mikor  két kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett é ringatni kezdtem a csípőm a lényeget súrolva, már meglehetősen tetszett neki a dolog.Egy idő után viszont megunhatta, hogy én irányítok. Óvatosan lelökött magáról és én ugyanúgy feküdtem, ahogy az előbb, az oldalamon. Ő felült, óvatosan felcsúsztatta a pólóm úgy, hogy a melltartóm még nem látszott ki, majd apró puszikat lehelt a csípőmtől felfelé. És akkor megmozdult bennem valami.
-Ne.-kiáltottam hirtelen, majd megfordulva felültem, úgy, hogy lábaim lelógtak az ágy széléről. Arcomat a tenyerembe temettem.
-Valami baj van?-hallottam meg Harry bizonytalan hangját a hátam mögül.
-Nem. Nincs csak..
-Csak mi?
-Nekem ez nem megy sajnálom.-fordultam hátra, hogy lássam az arcát.
-De hát te kezdted az egészet.-tárta szét karját csalódottan.
-Igen.. Igen tudom és sajnálom.-mentegetőztem, majd lábaimat török ülésbe húztam és felé fordultam.
-Vagy csak félsz mert te még..?
-Nem. Már nem.-válaszoltam határozottan.
-Úgy érted, hogy..
-Hogy én már nem vagyok..
-Szűz?-fejezte be végül a mondatom, miközben meglepetten nézett rám. És a tekintetében akkor láttam valamit. Valami sötétet. Haragot.-Ezt meg hogy érted? Én azt hittem, hogy nem feküdtél le Mattel?-ült fel ő is és pár centit hátrébb húzódott tőlem, mintha csak valami fertőző beteg volnék. Én lesütöttem a szemem és megráztam a fejem.
-Nem Mattel.-pillantottam végül rá. Atrcán tisztán tükröződött , hogy már kezd belezavarodni ebbe a történetbe.
-Akkor kivel?-emelte fel kissé a hangját. Megijedtem. Végigmértem és tekintetem ökölbe szorított remegő kezén állapodott meg.-Kivel?-ismételte magát, mire én egy percre tenyerembe temettem az arcom, majd remegő hangom megtörte a feszült csendet.
-N-Niall.-mondtam ki a nevet halkan, de hangosnak hatott. Ekkor egy  hangos csörömpölést hallottam. Felpillantva láttam, hogy Harry kezében tart egy törött üveg szilánkot. A keze vérzik és még több üveg van a padlón. Tekintete szikrákat szórt.
-Te még mindig vele kavarsz?-kerülte meg az ágyat. Sietve próbáltam hátrébb húzódni.
-Én n..-próbáltam válaszolni, de hatalmas testével fölém magasodott, majd vállamat erősen az ágy támlájához szegezte szabad kezével.
-Most a hotelban? Amikor átmentél hozzá "beszélgetni"?-kérdezte, miközben sebzett kezéből elhajította a véres szilánkot és idéző jelet mutatott. Könnyekkel a szememben megráztam a fejem, mire elkapta a torkomat és felfelé húzott. Lábaimat képtelen voltam mozdítani, hogy tartsanak, így csak kezeimet karomként Harry kezébe vájtam, hogy eresszen el. Egy könnycsepp folyt le az arcomon, mire tekintetem az ő meglepett tekintetével találkozott. Mintha ráébredt volna mit is csinál, rálökött az ágyra. Nyakamhoz kaptam mindkét kezem és a ziháló Harryt néztem, aki még most is ugyanúgy ott állt felettem. Próbáltam felkészíteni magam egy újabb támadásra, de akkor csak egy valamit láttam. Vért.
-Harry a kezed.-nyúltam volna érte kissé félve, mikor zörgést hallottam a zárt ajtó túloldaláról. Mindketten gyorsan odakaptuk a fejünket, de a zaj távolodott, majd megszűnt. Mintha valaki épp a lépcsőn menne lefelé. Valaki itt volt és hallgatózott?
Harry sietve tépte fel az ajtót és körbenézett, de nem volt kint senki, még csak villany sem égett sehol a házban. Egy pillanatra még visszanézett rám, majd  eltűnt a sötét folyosón. Én felálltam és elkezdtem összeszedni a törött üveg darabokat és vigyáztam, hogy ne vágjam meg magam. Apróbb szilánkok még maradtak a kis szőnyegen, amit nem tudtam felszedni, így inkább felcsavartam a szőnyeget, nehogy valaki még ebben is megsérüljön, majd a szemetet a kis kukába dobtam.
Harry visszajött és először a padlóra, majd rám nézett.
-Kösz.-motyogta halkan, majd még egy kört tekert kezére a fásliból és a végét stabilizálta.
-Jól vagy?-kérdeztem közelebb lépve. Meg akartam érinteni a karját, de elhúzódott tőlem.
-Ne érj hozzám.-szólt undorral, majd a szekrényhez lépett. Kivett egy vastag takarót és ledobta a földre hanyagul. Az ágyról levette a saját takaróját és a párnáját, majd a földre feküdt.-Éjszakát.-morogta az orra alatt, majd megfogta a távirányítót, kikapcsolt a tévét. Teljes sötétség telepedett a szobára, mire beláttam nekem sincs más lehetőségem.A bőröndöm kis rekeszéből előszedtem egy dobozt. Az altatómat, majd két szemet bevettem. Felmásztam az ágyra és a Harrytől távolabb eső részre feküdtem. Összehúztam magam és átöleltem a párnám.
-Jó éjt.-mondtam remegő hangon, majd letöröltem egy legördülő könnycseppet. Remek.. Már megint elrontottam mindent.. Mindent.

Louis szemszöge:

(ugyanebben az időben)

Valami csörömpölésre ébredtem fel. Hunyorogva a digitális órára pillantottam. 23:49.  Elég késő van. Ki a fene csörtet ilyenkor bármivel is. Nagy nehezen felkászálódtam az ágyból és az üres poharamat néztem fanyalogva. Nem sok kedvem volt  kimenni, de szomjas voltam. Viszont egy valamit észrevettem. Már kevésbé fáj a fejem és ez haladás. 

Amint kiléptem az ajtón megbotlottam és az ajtó melletti dísz vázát kis híján fellöktem. Forgott néhányat a tengelye körül, majd mikor el akart dőlni elkaptam. Győzelem. Lementem a lépcsőn egyenesen a konyhába és engedtem magamnak egy pohár hideg vizet, majd mikor visszafelé tartottam valami tompa fényt láttam a nappaliból kiszűrődni és  úgy gondoltam, megnézem. Egy laptop fénye volt, amit Gemma az ölében tartott. Hallhatta lépteim zaját, mert amint közeledtem hozzá hátrafordult és mosolyogva köszönt.

-Szia Louis. Hát te?-nézett rám kérdőn, mire  felemeltem a kezemben tartott poharat. Bólintott én pedig közelebb lépve hunyorogva kezdtem vizslatni a képernyőt. Valamiféle kép szerkesztő program volt megnyitva, benne egy kép Aileenról, ahogy az utcán sétál egyedül. Valahogy nem volt világos, mire is kell neki ez a kép. Ekkor megnyitott egy új ablakot, mire egy másik kép jelent meg. Niallről. A képeket egymásra húzta, majd igazgatni kezdett rajta, mintha a két ember egymás kezét fogná. Akkor megértettem. Manipulálja a képeket.

-Mi a franc ez?-meredtem rá, kikapva a kezéből a gépet.

-Egy kis meglepetés Harrynek.-vette vissza mosolyogva, miközben cseppet sem zavartatta magát.

-Miért?-néztem rá kérdőn.

-Mert kihasználom, hogy összevesztek.-nevetett. Én csak kérdőn néztem rá. Eddig minden jó volt. Min vesztek össze? Értetlen tekintetemet látva magyarázni kezdett.-A kis Aileen összefeküdt Niallel és ezt most tálalta ki a tesómnak.-szemeim elkerekedtek és abban a percben világossá vált minden. Azért manipulál Niallről és Alieről képeket, hogy még nagyobb bajba keverje.Ebben ajtó nyílt az emeleten. Kikaptam Gemma kezéből a laptopot, ismét, majd a lépcső irányéba indultam.

-Ha ezt megmutatom Harrynek, nem lesz meglepetés.-szóltam határozottan.

-Ha most megmutatod neki ezt, valami csoda folytán megtudja az igazságon Laylaról.-a név hallatán megtorpantam és a gép majdnem kiesett a kezemből. Vissza fordultam, mire Gemma elismerően bólintott.-Jó fiú.-dicsért önelégült vigyorral az arcán, amint visszalépkedtem a kanapé mellé és a laptop ismét az ő kezében volt.

-Ezt akkor sem fogod ennyivel megúszni.-rohantam felfelé a lépcsőn. Ő csak nevetett és valami olyasmit motyogott, hogy már meg is úszta. Bezártam magam mögött az ajtót, majd neki dőltem és lecsúsztam a földre. Arcomat a tenyerembe temettem.
-Egy gyáva alak vagy Louis Tomlinson.-szóltam halkan.-Egy gerinctelen gyáva alak.
És ez így igaz. Most, hogy a legjobb barátom testvéréről kiderült, hogy egy gonosz kis hárpia, aki szét akarja szedni Harryt és Aliet..Nekem lenne lehetőségem megvédeni őket ettől a csapástól, de helyette magamat védem. Magamat, aki már évek óta szembenézek a bűntudattal.A bűntudattal, ami azért gyötör, mert a legjobb barátom szíve miattam tört darabokra.

*Visszatekintés*

Két évvel ezelőtt. 

Az ágy szélén ültem, miközben ő telefonált. Tudtam ki van a vonal túlsó végén és azt is tudtam, hogy a lelke ezekben a percekben törik darabokra. Nem kellene ezt csinálnom. Nem szabadna. De szeretem.. Rápillantottam, miközben ő fel s alá járkált előttem.  Hosszú szőke haja hanyagul összefogva és pár tincs az arcába omlik. Egyszerűen gyönyörű. Arca néha eltorzul miközben beszél és egy-egy fájdalmas pillantást vet rám időközönként.

-Ne Harry. Ne gyere ide.-mondja a készülékbe. Majd kis szünet után újra beszélni kezd.-Ennek vége van. Fogd már fel. Vége.-szájához kapja a kezét, majd mikor felálltam és látta aggodalmas tekintetemet, kihangosította a telefont.

-Layla kér-lek. Én.. én szeretlek.-zokogott Harry a telefonba.-Mind..mindjárt ott vagyok. Beszéljük ezt meg. Kérlek.-könyörgött.

-Nem Harry. Én már nem szeretlek. Sajnálom. Nekem ez nem megy. Tartsd tiszteletben a döntésem. Vigyázz magadra.-nyomta meg a piros gombot Layla, majd leült az ágyra.-Én nem így akartam.-nézett rám bűnbánó arccal.

-Ahogy én sem.-öleltem át óvatosan.

-Nem akartam őt megbántani, de mióta téged ismerlek..Én.. téged szeretlek.-most valahogy nem tudtam örülni ennek a kijelentésnek, tekintve, hogy én akkor ismertem meg Laylát, mikor Harry, a párjaként mutatta be nekünk. Elkezdtünk beszélgetni. Számot cseréltünk, mint 'csak baráti' csevegés címszó alatt. Egyre többet telefonálgattunk és a többiek háta mögött találkozgattunk. És akkor egyik este megtörtént. Beleszerettem.  És a kapcsolatunk hónapokig titokban maradt. Remekül megvoltunk, miközben a legjobb barátomat vigasztaltam hazug szavakkal, hogy egyszer majd minden rendben lesz köztük, pedig tudtam hogy soha nem esz semmi a régi. És azt is tudtam., hogy Harry fülig szerelmes és én meg akartam állni..de nem voltam rá képes, mert én is beleestem.. Visszavonhatatlanul. Layla sokáig őrlődött, míg végül kimondta, hogy vége..Harry pedig összetört és csak próbálkozott. Tényleg szerette őt és nem volt képes elengedni.. Mi pedig? Együtt maradtunk és próbáltuk meggyőzni egymást, hogy nem vagyunk rossz emberek.. De ezt a hazugságot egyikünk sem volt képes elhinni. A bűntudat mindkettőnket emésztett, mégis folytattuk.. Most meg?..

Vadul csengetnek a bejáratnál.

-Ne.-nyögött fel hirtelen Layla, majd sietve körbenézett. összekapkodta a cipőm és a ruháim, majd gyorsan a kis gardrób szoba felé tolt és utánam hajította a táskám.-Bújj el itt és maradj csendben.-oltotta le a kis villanyt, majd kiszaladt a szobából és ajtót nyitott. Résnyire nyitottam a szekrény ajtót, így láttam és hallottam mindent. Harry arcát törülgetve rontott be a szobába.

-Menj el kérlek.-nézett rá Layla könyörgőn.-Értsd meg sajnálom, de már nem szeretlek.-mondta ki a súlyos szavakat.

-Van.. van valaki más?-kérdezte Harry szipogva. Layla lesütötte a szemeit és óvatosan a vállára tette a kezét. Bólintott.

-Sajnálom.-mondta elhaló hangon. Harry sarkon fordult és elment, én pedig a cuccaimat a földre dobva kirohantam a szekrényből és a karomba zártam a reszkető lányt. Szemmel láthatóan valóban nem akartam, hogy ez legyen belőle. Ahogy én sem ezt akartam. Fájt, hogy megbántottam a legjobb barátomat. Tudtam, hogy az amit most fogok tenni fájdalmas lesz, de helyesen kell cselekednem. Megfogtam Layla állát és magam felé fordítottam.

-Ezt nem folytathatjuk.-mondtam ki halkan lesütött szemekkel.

-Tudom.-fúrta arcát a vállamba.

Azon a délutánon, mint barátok váltunk el egymástól. Mint törött szívű barátok. Tisztán emlékszem, hogy aznap egész este ott virrasztottam a zokogó Harryvel és akkor nekem is meghasadt a szívem.

*Visszatekintés vége*

És azt, mi történt akkor Layla és köztem rajtunk kívül egyetlen ember tudta. Gemma, aki valami csoda folytán nem mondta el az öccsének mi történt. Talán csak azért, mert nem akarta, hogy még jobban összetörjön.. Azóta árulónak éreztem magam. Mert tudtam, hogy Felicityt sem szerette igazán, ő csak egy barátnőpótló volt számára. Viszont Aileen..Vele tényleg boldog.. És most, hogy valaki szét akarja őket robbantani.. Valaki, aki engem fenyeget a múlttal gyáva vagyok.. Gyáva vagyok és magamat védem meg ahelyett, hogy a legjobb barátom boldogságát védeném meg, amíg lehetőségem van rá.. 

Reggel karikás szemekkel ébredtem arra, hogy Anne kopogtat az ajtón és reggelizni hív. Valahogy nem volt étvágyam sem és olyan fáradt voltam, hogy azt hittem menten összeesek.  Összesen ha aludtam fél órát, és akkor is rém álmaim voltak. 

Összeszedtem a cuccaim és az emeleti mosdóba mentem. Gyorsan letusoltam és mikor épp felöltözni készültem beszélgetést hallottam a folyosóról. 

-Gemma én.. én nem értem mit tettem ellened, hogy ennyire gyűlölsz?-kérdezte Aileen.

-Egyszerű.Élsz.-jesszus. Hogy lehet valaki ennyire szívtelen? Itt valószínűleg egyikük elment, mert a beszélgetés befejeződött. Én a szobámba siettem. Igyekeztem elkerülni a házisárkányt és az ágyon fekve nyomkodtam a mobilom amikor hirtelen a földszinten hatalmas hangzavar támadt. Gyorsan lerohantam, hogy megnézzem mi folyik ott, pedig már tudtam. Az előszobában találtam Aileent és Harryt, Gemma pedig sehol sem volt.

-Mi a fene ez?-dobta az újságot Alie elé a padlóra Harry magából kikelve. Nem tudtam elolvasni a főcímet, de azt láttam, hogy a címlap az a fotó, amit Gemma szerkesztett össze. 

-Én. én tényleg nem tudom Harry hinned kell nekem, ezek a képek manipulálva vannak.-könyörgött Aileen elcsukló hangon.

-Mi a francot képzelsz magadról te ribanc?-rontott neki Aileennak Harry. Pulóverénél fogva a falhoz nyomta.

-Hé haver. Állj le.-próbáltam meg lefejetni Harry kezét a halálra rémült lányról. Lassan kezdem azt hinni, hogy Harrynek düh kontroll tanfolyamra kellene járnia.

-Tűnj már el innen.-lökött félre úgy, hogy a lépcsőre ültem és a derekamat fájlaltam. Mire felnéztem, Aileen és Harry eltűnt. Felrohantam a szobámba és hívtam egy taxit. Én nem maradok itt tovább. Nem vagyok hajlandó nézni ezt. Itt mindenki megbolondult.

Rossz előérzetem támadt és valami azt súgta, meg kell keresnem Aliet. Ismét a földszintre rohantam és a konyha bejáratánál találtam Gemmát, aki az ajtó résén leskelődött befelé.

Bentről egy pofon csattanásának zaja szűrődött ki és mikor láttam Gemma önelégült arcát és egy halk nyögést hallottam, már tudtam, hogy ki ütött meg kit. 

Gyorsan félrelöktem a leskelődőt és feltéptem a konyha ajtót. A sarokban a földön feküdt Aileen. Az arcát fogva zokogott. Harry pedig nekem háttal, a pultnak támaszkodva ziháltan vette a levegőt. majd egy hirtelen pillanatban ismét a földön fekvő felé indult. Akkor elkaptam az egyik vállát és erővel magam előtt tartottam.

-A nővéred manipulálta azokat a képeket róluk.-mutattam az ajtóban álló Gemmára, akinek rémült arca pillanatokon belül gúnyos mosolyra váltott. Tisztában volt vele, hogy Harry nem fog hinni nekem és kész volt felfedni kis titkunkat amiről két évig hallgatott. Harryre néztem és meglepett tekintetét látva magyarázkodni kezdtem.-Gyűlöli Aileent és meg akar szabadulni tőle.-mondtam, majd láttam kérdőre akar vonni, hogy merem megvádolni a testvérét.-Nézd csak meg a gépét, a kép szerkesztőjét és a lomtárat.-mondtam magabiztosan.-És az elküldött e-mailekbe sem ártana, ha beleolvasnál.-engedtem el Harry vállát.

-Valamiről megfeledkeztél Louis drágám.-hallottam Gemma hangját. És akkor ideje volt, hogy Harry megtudja. Joga volt hozzá.

-Értem hagyott el Layla.-mondtam ki hirtelen, majd ott hagytam a lefagyott Harryt és a sarokban összekuporodó Aileent segítettem fel a földről.-Hozd a bőröndöd, elmegyünk innen.-húztam finoman magam után ki a konyhából és mindketten az emeletre mentünk. Pár pillanat múlva a bejárati ajtónál álltunk és a meghökkent Harryre vetettünk egy pillantást, majd meghallottuk, hogy a taxis dudált. Köszönés nélkül hagytuk el a Styles házat és kabátjainkkal a kezünkben léptünk ki a sűrű hóesésbe. Anne épp a kis kapun lépett be és értetlen tekintettel meredt ránk.-Kérdezd a gyerekeid.-böktem oda neki, majd elköszönve a taxi csomagtartójába tettük a bőröndöket és mindketten beültünk hátra. A sofőrnek eldaráltam a hotel címét és útnak indultunk. Aileen egész úton a vállamra dőlve sírt én pedig próbáltam támogatni.. Bár ebben a helyzetben én is sírni tudtam volna.

Egy két ágyas szobát vettem ki magunknak. Először külön szobát akartam, de helyesebbnek láttam, ha most nem hagyom magára Aileent.. Az ő érdekében.

Egész estig nem csináltam mást, csak Aliet vigasztaltam, de hirtelen beugrott egy ötlet. Felvetettem, hogy menjünk el szórakozni, bár sejtettem a választ és amint kérdeztem meg is bántam de meglepődtem. Rábólintott. A recepción elkértük a legközelebbi elfogadható klub címét és taxival egyenesen oda mentünk. A látvány nem volt új. Őrjöngő fiatalok, pia, tánc, buli ezerrel. És Aileen ismét meglepett. Sorra egymás után itta a koktélokat és egyre jobban érezte magát, pedig én azt hittem nem iszik. A felejteni vágyás mikre rá nem veszi az embert? Én is sorra ürítettem, a poharakat.Egyre többet és többet. És jól éreztem magam. Egy időre el is felejtettem minden gondomat.

Reggel az üzenetjelző hangocska ébresztett fel.Halk volt. Legalábbis általában, most viszont mintha egy mikrofon elé tartanám. Visszhangzott a fejemben, ami egyébként is hasogatott.

-Soha többé nem iszom.-szólaltam meg mire egy halk nyöszörgésre lettem figyelmes. Szemeim azonnal kipattantak és a látvány kijózanított. Én az ágyam belső felén feküdtem. Egy szál, félig lerángatott alsógatyában. Fél kezemmel Aileent szorítottam magamhoz, aki meztelen felsőtestével(!!) a mellkasomon feküdt. Lábaink össze voltak fonódva. Egyik keze arcom mellett pihent a másik pedig..nem épp olyan helyen ahol lennie kell. Gyorsan elsöpörtem a lényegtől és szólítgatni kezdtem.-Alie. Alie ébredj fel.-ráztam meg, mivel semmi jelét nem mutatta annak, hogy fel akarna ébredni. Hangom hallatán szemei kipattantak és rá is hasonló hatást mért a látvány. Valamint az, hogy ő is egy szál bugyiban feküdt mellettem. Gyorsan magára kapta a takarót és a tegnapinál is rémültebb tekintettel meredt rám.

-Mi a fenét műveltünk tegnap éjjel?-kérdezte kissé hisztérikus hangnemben miközben én haját félre söpörve egy szívás nyomot fedeztem fel a nyakán.-Én.. én nem emlékszem.-teltek meg könnyel a szemei..

-Nem tudom..-mert ez volt a legrémítőbb az egészben.. Itt ébredtünk egymáson fél csupaszon. De hogy mit műveltünk este? teljes kép szakadás..

Nos cimbiik. Remélem elég izgis nektek a rész és várjátok a kövit, amit hamarosan ismét én hozok. Komizni ér puszi: :3

Szofiis.,