2.évad/12.rész

Aileen szemszöge

  Fel-alá járkáltam a hotelszobába, idegesen. A paplant erősen magamhoz szorítottam egyik kezemmel, másikkal pedig a fejemet fogtam két okból; egy, hogy fájt a fejem, kettő, hogy, hátha így könnyebben tudok gondolkodni. Nem jutott eszembe semmi se a tegnap estéről. Egyszerűen nem! Kézfejemet, amely eddig a fejemet fogta a nyakamra csúszott le, pontosan a lila foltra. Érzékeny volt, felszisszentem, amint hozzáért az ujjam. Valaki biztos kiszívta és, ahogyan a puzzle darabok szépen lassan megtalálták szomszédaikat, rájöttem, hogy ez a bizonyos valaki csakis Louis lehet.

 - Légyszíves hagyd abba, mert egyre jobban fáj tőled a fejem! - törte meg a csendet Louis, mire ránéztem. A halántékát masszírozta és szemhéját összeszorította.

 - Bocsi. - mondtam, majd helyet foglaltam mellette. - Szerintem lefeküdtünk... - ez volt az első, ami az eszembe jutott. Egymáson ébredtünk, mindketten félmeztelenül, kiszívott nyakkal, azt hiszem egyértelmű. Sajnos...

 - Valószínűleg. Legalább is az, hogy szexeltünk, az a legrosszabb, amit felvethetünk. - motyogta borostája alá. - Már megint elcsesztem. Ismét Harryvel cseszem el. Ezt nem hiszem el! - ismételgette magában, reagálásra nem várva.
 - Mi az, hogy megint? Miről beszélsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
 - Harrynek volt egy barátnője, Laylának hívták. Gyönyörű volt. Harry oda, meg vissza volt érte, ahogyan én is. Titokban együtt voltunk, vad éjszakákat töltöttünk együtt már egy ideje, amikor Layla úgy döntött, hogy szakít Harryvel...telefonon. Harrynek a tegnapi napig sejtése se volt róla, hogy miattam hagyta el őt a lány. Természetesen már aznap mi is szétmentünk, amikor ők is. - mesélte el a történetet. Nem hittem a fülemnek. Louis egyszer egy szerelmi háromszögben élt. Majdnem úgy, mint én. Csak én egyszerre egy - esetleg eggyel sem - fiúval voltam/vagyok, de közben mindkettejükbe szerelmes voltam/vagyok/leszek... De most, ahelyett, hogy a kapcsolataimról gondolkoznék, ki kell derítenünk, hogy mi történhetett este. - Láttam egyszer egy filmet... - kezdett bele, mire értetlenül néztem rá. - Hidd el van ehhez köze. - mondta, majd biccentettem, hogy folytathatja. - Na, szóval láttam egyszer egy filmet, ők is ilyen helyzetbe voltak, mint mi. Ők úgy próbálták visszahozni az emlékeket, hogy odamentek, ahol tudták, hogy voltak és, akkor visszajöttek az emlékek. - felvontam a szemöldököm, s úgy néztem rá, mire leutánzott.
 - Először felöltözök. - mondtam, majd a bőröndömhöz mentem. Kicipzároztam, majd valami ruhát kerestem magamnak. Miután kivettem egy hosszú farmert, meg egy hosszú ujjú felsőt, bementem a fürdőbe, majd magamra húztam azokat. Amikor kiléptem az ajtón Louis éppen a pólóját vette fel, mire a szemeim előtt megjelent egy kép, ahogy egy másikat lehúz magáról, én pedig végigsimítok felsőtestén. Miután véget ért ez a kis jelenet, megszédültem és kissé hátra hökkentem.
 - Mi a baj? - nézett rám aggódva, majd közelebb lépett. A következő pillanatban ismét beugrott egy jelenet, Louis éppen a derekamat ölelte át. Megfogtam a fejemet, s egy kissé ismét hátrébb léptem. Mikor véget ért, fogtam magam és leültem az ágyra, majd a fejemet a kezembe temettem. Szörnyen fájt a fejem. Azt hittem, hogy mindjárt felrobban. - Adjak fájdalom csillapítót? - kérdezte mellém ülve, majd a hátamra simította kezét. Ezúttal már az ágyon csókolóztunk, Louis-n már nem volt póló, közben pedig az enyémet is próbálta lehúzni. Bólogattam. Teljes őrület volt a fejemben. Egyszerre voltam másnapos, s jutottak eszembe dolgok a tegnap estéről. Ha, csak nem beképzelem magamnak, de olyan valóságosnak tűnik, bár ne lenne az... - Tessék. - nyomott a kezembe egy pohár vizet, majd egy szem tablettát. Ő is így tett, biztos neki is sajog a feje.
 - Eszembe jutottak dolgok... - motyogtam, miután a pohárnak az alján már egy csepp víz sem maradt.
 - Tényleg? - vonta fel a szemöldökét, közben visszaült mellém. - És mik?
 - Félmeztelen voltál, csókolóztunk... - suttogtam. Alig volt hangom, pedig az előbb ittam meg egy pohár vizet, s tíz perccel ezelőtt még tudtam normálisan beszélni.
 - Más nem ugrott be? - érdeklődött tovább, mire nemlegesen bólintottam. - Akkor jöhet az én ötletem?
 - Jöhet. - feleltem, de ugyanúgy maradtunk ülve. Nem tudtuk hol kezdjünk.
 - Talán az ágy? - nézett végig az egész franciaágyon. - Ha befekszünk lehet, hogy eszünkbe jut még valami. - így is tettünk, ráfeküdtünk, egymás mellé, persze kellő távolságot megtartva.
 - Nekem semmi... - mondtam, úgy öt perc után.
 - Nekem se... - sóhajtott.
 - Egyébként...úgy jöttek az emlékek, ahogy mozogtál. Amikor benyitottam ugye a felsődet vetted fel, akkor jött az emlék, ahogy leveszed, amikor közelebb jöttél, ismét, amikor mellém ültél, s hozzám értél, megint. - magyaráztam, hátha megérti mit szeretnék és nem kell hangosan kimondanom, úgy látszik megértette, mert közelebb csúszott, majd magához húzott. Ismét nem láttam semmit. - Neked valami? - néztem fel rá. Lefehéredett az arca, majd elengedett és felült. - Na?
 - Igazad volt. - morogta, majd felállva a szoba másik felébe ment és a falba verte a fejét.
 - Louis... - szólítottam meg, de nem figyelt rám. - Louis ez nem csak a te hibád.
 - Persze, hogy nem. - fordult meg, majd neki dőlt a falnak. - De, ha Harry, vagy Niall megtudja megint balhé lesz a bandában.
 - Nem lesz. - válaszoltam, mire bután nézett rám. - Nem lesz, mert nem tudják meg. - egészítettem ki a mondatot.

Harry szemszöge

  Miután Louis elvitte innen Aileent, csak Gemma meg én maradtunk ott. Ideges voltam. Jelen pillanatban főleg Gemmára, de Louisra is.

 - Igaz az, amit mondott? - kérdeztem mérgesen, de nem válaszolt. - Kérdeztem valamit. - mentem oda hozzá, majd megragadtam a vállát és magam felé rántottam, mivel háttal volt nekem.

 - Mármint melyik része? - vonta fel a szemöldökét, egy féloldalas mosoly kíséretében.

 - Mindkettő. - feleltem egyre idegesebben, mert nem bírja kinyögni azt a rohadt választ!

 - Hát a Laylás az biztos, a szerkesztésest pedig senki sem tudhatja. - vont vállat, majd elment mellettem.

 - Megnézem a laptopod. - szóltam utána, meg nem fordulva.

 - Nézzed, úgysem találsz ott semmit. - kiabált vissza.

 - Nem mondta volna el a Laylás ügyet, ha a szerkesztős nem lenne igaz, hallod?! - kiabáltam, sőt inkább üvöltöttem neki, majd utána mentem. - Gemma! - futottam fel a lépcsőn, hogy utolérjem. Már a szobájában volt.

 - Tessék, itt a laptopom, megnézheted! - adta oda a bekapcsolt gépet.

 - Nem érdekel, ha csinálta rajta valamit, már biztos kitörölted. - mondtam, majd ledobtam az ágyára, majd neki dőltem a falnak, karba tett kézzel és úgy néztem vele farkasszemet. - Miért csináltad?

 - Nem csináltam semmit. - ült le az ágyára nyugodtan.

 - Ne játszd az ártatlant! - emeltem fel a hangom...ismét.

 - Nem játszom meg magam. - tárta szét a karjait, majd ismét csak figyelt rám. - Inkább annak hiszel, akivel csalt téged a volt barátnőd, vagy a nővérednek?

 - Nem mondta volna el, ha nem az lett volna a célja, hogy meggyőzzön. Tudta, hogy amúgy nem hinnék neki. - válaszoltam, azt hiszem érthető feleletet adtam. Valamiért ki is nézem Gemmából, hogy ezt tette, nem mosolyogna így. Így csak akkor mosolyog, ha valamit eltitkol.

 - Hát nem tudom, de én nem tettem semmit. - megrándult az arca, mindjárt megtörik.

 - Adok még egy esélyt arra, hogy normálisan elmondjad azt, hogy mi a francért csináltad a képet?

 - Meg akartalak védeni egy újabb csalódástól. - csattant fel, miközben felállt. - Láttam újság cikkeket, hogy veled volt, majd Niallel, most veled jött haza. Azt hittem ugyanolyan lesz, mint az a nőszemély. Nem akartam még egyszer átélni azt, hogy itt bőgsz nekünk, meg a szobádból ki se jössz.

 - Azért jött össze Niallel, mert egy barom voltam. - üvöltöttem rá. - Megbocsátott nekem és ezek után még ellene állítasz. Gratulálok, csodás testvér vagy. - vetettem felé egy lesajnáló pillantást, majd kimentem, magam után becsapva az ajtaját.

  Miért kellett ellene uszítania? Most rendeződtek még csak a dolgaink, erre meg... Nem is tudok mit rá mondani. És akkor ott van még Louis, akiről most derült ki, hogy...hogy Layla miatta hagyott el engem... Ő volt az első igazi szerelmem és a legjobb barátomnak hitt személlyel csalt meg. Egyszerre két csalódás ért. Két olyan személy, akik a legfontosabbak között vannak. Hogy tehettek ilyet velem? És még Aileent is megbántottam.

Liam szemszöge

  Kora reggel volt, amikor a családom házában - tehát az otthonomban - a telefonom csengőhangjára keltem. Váratlanul keltett, oldalra fordultam, majd az éjjeli szekrényről levettem a telefonomat. Még homályosan láttam, de nagyjából ki tudtam olvasni a nevet, Zayn keresett.

 - Mi a baj, haver? Nem szoktál ilyen hamar fent lenni. - "köszöntem", miközben megnéztem a digitális órát, ami a Toy Storys figura gyűjteményem mellett volt, hat óra.

 - Ja, tudom... Waliyha keltett, ő már ilyenkor tud a legfrissebb hírekről és tudod mit mutatott? Nem fogod elhinni... - hallottam kissé még rekedtes, reggeli hangját a vonal végén.

 - Kíváncsivá tettél, szóval mondjad. - feleltem, várva, hogy végre kinyögje.

 - Egy cikk, amiben azt írják, hogy Aileen, meg Niall együtt voltak egyik nap. - bökte ki végre.

 - De hisz Aileen nem Harryékhez ment? - értetlenkedtem.

 - Állítólag. - válaszolta. - Fel kéne hívni Harryt, nem gondolod? - kérdezte, aggódást éreztem a hangjában. Én is aggódtam. Ahogy Harry mostanában viselkedik, ott vér is folyhatott.

 - Mikor tették fel a cikket? - kérdeztem, ki tudja, talán még nem is tud róla.

 - Hajnali kettő. Miért?

 - Majd később, lehet, hogy nem is tud még róla, hagyjuk lehiggadni először. - mondtam, mert tuti ideges lesz.

 - Oké, majd te felhívod, vagy én beszéljek vele?

 - Majd én. - válaszoltam, majd kinyomtam a telefont. Az lehetetlen, hogy Aileen és Niall...hisz haragban vannak. Niall nem is szól hozzá, lehetetlen...

  Nagyjából két óra telhetett el, amikor már nem bírtam tovább várni és már csak azt vettem észre, hogy a telefonom a fülemhez nyomódva, csörgő hangot ad ki. Kinyomta. Újra próbáltam, de minden alkalommal elutasította a hívást, ezért úgy döntöttem, hogy Gemmát keresem fel. Ő már felvette.

 - Szia Liam. Miért keresel? - kérdezte nyugodt hangon. Már fent volt, ha nyugodt akkor csak nem történhetett olyan nagy gond.

 - Harry már látta? - csak ennyit mondtam, hátha még ő sem tud róla.

 - Persze. - felelte még mindig nyugodtan.

 - Miért nem érem el akkor? - értetlenkedtem, ilyenkor szüksége lehet egy jó barátra, bár Louis is odament, talán vele beszélget.

 - Mert ideges. - mintha csak azt mondta volna, hogy az ég kék. A nővére, hogy lehet ilyen nyugodt, ha az öccse ideges?

 - És nem történt semmi, hogy ilyen nyugodt vagy? - vontam fel a szemöldököm, bár nem láthatta, de már berögződött.

 - Semmi különös, csak egy kicsit megfojtogatta a lányt, mire Louis elvitte magával, elmondta, hogy miatta hagyta el Layla Harryt és azóta nem láttuk őket.

 - Mi van? - akadtam ki. Megfojtogatta Aileent? Nem normális, túl lőtt a célon és Louis meg Layla? Mi van? Ha igaz is, minek mondta el? - Valamit eltitkoltál mi?

 - Ja, nem mondtam? Irritált a csaj, ezért csináltam róla, meg Niallról egy képet. - még mindig nyugodt volt. Ezt nem hiszem el. A Styles testvéreknek nincs kint mind a négy kereke, az biztos! Az egyik dühkontroll zavaros, a másik meg rosszat akar a saját öccsének.

 - Nem vagytok normálisak... - motyogtam, mire már csak a sípolás fogadott, hogy megszakadt a hívás.

Tudom, kissé késő van, de hoztam az új részt :) egyébként, aki nincs bent az fb csoportban, annak mondom, hogy csináltam új blogokat, egyedül. Az egyik kritika blog, a másik 1D-s, a harmadik pedig 5SOS-es, remélem néhányan benéznek majd :) Várom a véleményeket, mármint ehhez a részhez, de oda is mehet, persze :) egyébként, tudjuk sokat késtünk, de Szofiis hozta volna a részt, és hát úgy alakult, hogy mégsem tudja megírni ezért én gyüttem ezzel :)

xx ~D