Szofiis elköszön.

Ez már nem olyan  végszó, amit később visszavonunk. Végleg befejezzük ezt a történetet és a közös munkát is. Itt már nem az volt a probléma, hogy nincs időnk, vagy nem kapunk elég visszajelzést. Egész egyszerűen nem tudtunk sem együttműködni és nem is éreztük magunkénak a sztorit.. Na jó fogalmam sincs miért írok többes számot. 

Elegem lett. Kanyec.. Úgy indultunk neki a nyárnak, hogy befejezzük a fanficet. ( Értsétek ezt úgy, hogy lerövidítjük és megírjuk  epilógussal, mindennel együtt). Volt idő és voltak ötletek. Csak már épp az a varázs nem volt meg  mint amivel kezdtük. Nem tudtunk dűlőre jutni és ez nekem kegyetlen módon az idegeimre ment.  Egy ideje már nem értettem Dórit. Mindig volt valami kifogás épp mindig máshoz volt ihlet.. és hiába próbáltam ösztönözni.. NEM.  Leköszönt a One direction korszak nála is és akármennyire nehéz bevallani nálam is. Nem azt mondom, hogy nem vagyunk már Directionerek, de talán már nincs bennünk az a beteges rajongás mint régen. Talán ezért veszítettük el ennek a történetnek a fonalát is már egy ideje. Csak erőltettük az egészet, de valami csoda folytán ezt csak mi láttuk.  Nem akartunk rosszat. Csak írtunk. Hol csak saját magunk, hol mások szórakoztatására is.  És már nincs meg az a motiváció. Legalábbis bennem.

Mert már ismét többesszám.. Túlságosan is hozzászoktam.

Akkor egy kicsit Dóriról.. Az utóbbi időben komolyan.. eszméletlen módon az agyamra ment. És szidtam.. Persze csak magamban. Felidegesített az önfejűsége, a naivitása és a makacssága. ( talán ez az a dolog ami kiüt a kettőnk közötti korkülönbségben). Néha komolyan a falra tudtam volna mászni tőle.. De összességében nála jobb első írótársat nem is kívánhattam volna, mindannak ellenére, hogy az utolsó levelezésünkben én küldtem melegebb éghajlatra. ( amiért megjegyzem, nem fogok bocsánatot kérni, mert szerintem jogos volt.)  Nem akarok haraggal elválni tőle, de könyörögni sem fogok. Egy biztos. Ha túllép a 'Minden nap új fanficet és könyvet kezdek minden apró kis  történetfoszlányból' korszakán, és egy picit mélyebbre ás önmagában, néhány év múlva majd egy Kozári regénnyel térek majd haza a könyvesboltból. Titokban viszont remélem, hogy az említett regény kiadása előtt lesz alkalmam személyesen is megismerni.

Tőletek pedig, kedves olvasók nem tudom, hogyan kéne elbúcsúznom. Soha nem gondoltam volna, hogy idáig jut ez a fanfiction, amit kezdtünk. Szép lassan kapaszkodtunk fölfelé és Ti többé kevésbé velünk maradtatok, szidtatok, ösztönöztetek és erőt adtatok nekünk a folytatáshoz. 

Szóval.. nem tudom mit kellene még ehhez szaporítanom tovább a szót.. 

Viszlát NSF.