2.évad/14.rész

Aileen szemszöge

Mi lenne, ha... Na, igen eddig jutottam a gondolatommal, mert, amint Sean ajkai enyémet súrolták a teraszajtó nagy erővel kicsapódott, mi meg szétugrottunk. Amikor odanéztem Harry dühtől és némi alkoholtól csillogó szemeivel találkoztam. A folyosóról áradó fény némi megvilágítást adott rá, de, mivel idekint sötét volt az arcát nem láttam túl jól, csak a szemeit, de azok mindent elárultak. Ügyet sem vetve rám, Seant kabátjánál fogva közelebb rántotta magához. Kissé hezitálva, de közéjük vetettem magam, nem engedem, hogy még egy ember miattam legyen összeverve.

- Harry! - kiáltottam rá, de ő fejem mellett elnézve, továbbra is Seant figyelte.

- Mit képzelsz magadról, mi? - üvöltötte Harry és ellökött magától.

- Harry! - Most, ha ez lehetséges, még hangosabban kiabáltam és nem gondolkozva pofon vágtam. Meglepődött, de nem fájt neki. Ujjhegyeivel megérintette az arcát, majd lefogta a csuklóimat.

- Ha még egyszer fel mersz pofozni, én... - Próbált fenyegetőzni, de legnagyobb meglepetésemre a mögöttem álló fiú félbeszakította.

- Mit csinálsz, hmm? Bántasz egy lányt? Attól mindjárt nagyobb ember leszel, hidd el. - Az iróniát még egy süket is kihallotta volna a hangjából, amikor az utolsó mondat elhagyta a száját.

- Téged ki kérdezett? - horkantott fel Harry. - Visszatérve a tárgyra, mégis mit képzelsz mit csináltál? Le akartad smárolni a csajomat?

- Bocs, nem tudtam, hogy egy pszichopatával van, sőt azt sem tudtam, hogy foglalt! - emelte fel a kezét védekezően.

- Nem is vagyok a csaja! - fordultam Sean felé, majd vissza Harryhez. - Nem vagyok a csajod!
- Tudod, mit vége - jelentette ki egyszerűen, én pedig értetlenül felvontam a szemöldököm. - Nem kell nekem olyan barátnő, aki még a legjobb barátommal is megcsal!
Szívem kihagyott egy ütemet, amikor ezt meghallottam. Talán Louis... Nem, az nem lehet! De mi van, ha valahonnan rájött? Louis biztos nem mondta el neki. Ekkor eszembe jutott, hogy valószínűleg Niallre gondol és kissé megkönnyebbültem, kissé...
Ezek után Harry már semmit nem mondott, csak megfordult és jó erősen becsapta maga után az ajtót. Seanre néztem, aki kérdőn pillantott vissza. Sóhajtottam egy nagyot, majd megszólaltam:
- Bocsi, emiatt! Tényleg nem vagyok a barátnője, szerintem túl sok piát ivott - húztam el a számat.
- Semmi baj - mosolygott halványan, majd végigsimított a karomon. - Nem vagy éhes? - Amíg meg nem kérdezte észre se vettem, hogy szinte éhen halok, meg se kellett szólalnom a hasam válaszolt neki. - Szóval, igen. Na, gyere menjünk! - ragadta meg a kezem és húzni kezdett befelé.
Engedtem neki, hogy a kezemet fogva irányítson a hotelben. Nem törődtem senkivel, csak magam elé bámultam, még az sem érdekelt, hogy éppen hová visz. Nagyjából két perc múlva egy nyitott, kétszárnyú ajtón fordultunk be és Sean az ajtó mellett álló lányhoz fordult. Rajta is dolgozói egyenruha volt, de az övé elegánsabb, nagyjából egykorú lehetett velünk. Szőke, vállig érő, hullámos haja és fele más szemei vannak, egy barna és egy méregzöld. Hatalmas vigyor keletkezett az arcán, amint meglátta Seant, de, amikor rám nézett, a vigyor alábbhagyott. Szóval, tetszik neki, értettem.
A kezében volt egy csíptetős tábla, amin megnézett valamit, majd elindult és Sean utána és mivel a kezemet fogta, nekem is mennem kellett. Egy két személyes asztalhoz vezetett minket, kissé hátul, de mégsem eldugott helyen lévőhöz. Sean kihúzta nekem a széket, amin helyet is foglaltam, majd kissé beljebb tolta, megkerülte az asztalt és ő is leült.
Nemsokára hoztak nekünk étlapot, rendeltünk italt, majd hagyott időt a lány, hogy döntsünk. Kinyitottam a kínálatot, de ahogy ránéztem, nem kívántam semmit. Nem is olvastam tovább, csak bámultam a lapra. Teljesen kizártam a külvilágot, s eddig észre sem vettem, hogy kissé forog a világ.

Csak piszkáltam az ételt, amit nagy nehezen rendeltetett velem Sean. Nem figyeltem rá, ezt ő is észrevette, ezért egy idő után már inkább meg se szólalt, beállt közénk a kínos csönd, úgyhogy hamar véget vetettünk ennek az egész vacsorásdinak, inkább felkísért a szobámba, ahol Zayn ült az ágyon. Elköszöntem Seantől, majd lefeküdtem, mert még mindig nem voltam a legjobb formában.
- Jól vagy? - kérdezte Zayn, mire megráztam a fejem. - Mi a baj? - Ismét csak megráztam a fejem, nem akartam beszélni. - Hagyjalak inkább? - bólintottam. - Hát jó! - sóhajtott fel, de azért hozzátette: - Ha valami baj van, akkor szóljál, mert nem festesz túl jól.
Elfordultam, majd lehunytam a szemem, és próbáltam aludni, ami hamar sikerült.
Nem álmodtam semmit, üres éjszakám volt, viszont, amikor felkeltem, egyből rohantam a wc-re, mert éreztem, hogy jön valami a gyomromból felfelé. Épp időben értem oda, mert ki is jött a gyomrom nem túl bő tartalma, hisz nem nagyon ettem. Amikor végeztem felálltam, és megmostam az arcomat. A tükörbe egy sápadt arcú lánnyal néztem szembe, hátra túrtam a hajam és elgondolkodtam. Elővettem a telefonom, megnéztem a naptárat.
- Ez nem lehet igaz! - motyogtam magamban, majd úgy, ahogy voltam kimentem a folyosóra, és bekopogtam a szomszéd szobába. Louis kómás arcával találkoztam.
- Mi van? - kérdezte rekedt hangján.
- Nagy baj! - Megfogtam a karját, kihúztam, majd becsuktam utána az ajtót.
- Mondjad - dőlt neki a falnak. Elmeséltem neki a tegnap estét, a mostani rókázásom és azt is, hogy késik. - Szóval arra akarsz kilyukadni, hogy lehet, hogy terhes vagy? - vonta fel a szemöldökét. - Tőlem? - tette hozzá suttogva. - Vegyél fel egy kabátot, itt találkozunk félpercen belül! - ment vissza a a szobájába, szóval én is így tettem. Felvettem a kabátom, meg egy cipőt, majd kimentem. - Gyere! - fogta meg a karom. Elhagytuk a hotelt, és egy közeli éjjel-nappaliba mentünk. Keresgéltünk a sorokon, míg nem találtunk egy terhességi tesztet. Hamar a pénztárhoz mentem, addig Louis kiment, mert, hát mégis csak híresség, és, ha megtudnák, hogy terhességi tesztet vesz, abból nagy gáz lenne. Sietősre vettük a lépteinket, miután fizettem, hogy minél előbb megtudjuk a választ. A hotelben sem álltunk meg, egyből mentünk a szobámba, mert ő Harryvel osztozkodik, Zayn még mindig biztonságosabb. Beléptem a fürdőbe, majd leültem a wc-re. Nagy lélegzetet vettem, nem voltam kész arra, hogy megtudjam a választ. Nem akartam elvégezni a tesztet, de el kellett, Louis miatt, és miattam is. Miután elvégeztem, kellett egy percet várnom, mire megjelent a válasz.

Kedves olvasók! Sajnálom, hogy most is meg kellett várakoztatnunk titeket, de siettem, ahogy csak tudtam. Késői, összecsapott rész, de mégis csak rész :)
~D xx